A testet (esetében) görcsössé, bizonytalanná tevő, a mentális képességeket drasztikusan korlátozó szklerózis multiplex. Az életveszélyes, de javulással kecsegtető őssejtbeültetés csakugyan megállít, visszafordít degeneratív folyamatokat, mégis el kell fogadnia, hogy minden megváltozik. Ez lesz élete nagy szerepe: megküzdeni a betegséggel. A nyilvánosságtól többé nem tapsot várva, de visszaigazolást, hogy igen: fogyatékaink vannak, lehetnek, és mégis értékes a bajaink felismeréséig csak pazarolt életünk.
A fő témájaként e felismerés folyamatát leképező film rendezője jól érzi, hogy a díva romjaiban is díva, és hagyja szerepelni. Aki viszont reflektál erre a természetévé lett, örökös show upra s hagyja, hogy a kamera akkor is forogjon, amikor a beszéd dadogásba fullad, a gesztusok kontrollálatlanná válnak, és a sérültség átveszi a főszerepet. Az autoimmun betegségek lelki okait érintettként jól ismerő rendező (Rachel Fleit maga a testszőrzet, a haj elvesztésével a védtelenséget mintegy „kifejező” alopeciában szenved), finoman rávezetve a testét romló állapotában is megmutatni kész egykori modellt, hogy feltárja azt is, amivel nem szívesen néz szembe: lázadva rajongott, később felszabadulva gyászolt anyja életében betöltött szerepével, aki meg nem élt ambícióit lányára projektálta, elvárva tőle a sikert, ugyanakkor porig rombolta az ő álmait megvalósító gyereke önbizalmát, aki sosem lehetett elég jó.
A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Ha szeretné elolvasni, legyen ön is a Magyar Narancs előfizetője, vagy ha már előfizetett, jelentkezzen be!
