Az amerikai Ben Folds mégis akkoriban tűnt fel, zenekara, a (nevével ellentétben csupán háromtagú) Ben Folds Five az elektromos gitárt teljesen mellőzte, zongorára építő dalaikkal pedig hamar jelentős sikereket arattak. A lendületes dalokban és melankóliában is erős Ben Folds Five az ezredforduló idején oszlott fel, azóta a frontember szólókarrierbe kezdett, ami az egykori zenésztársak hiányától eltekintve nem sokban különbözik korábbi dolgaitól. Folds munkatempója ugyanakkor lassult az utóbbi időben, utolsó igazi szólóalbumát másfél évtizede adta ki, ha az időközben megjelent kollaboratív anyagokat nem számoljuk. A hosszú szünet természetesen nem hozott radikális változásokat a zenéjében, és ezt aligha várná is el bárki.
A What Matters Most hangulata jólesőn ismerős, a dalszerző pedig változatlanul képes apró dolgokra rácsodálkozó, érzékeny kompozíciókat írni. Baj csak akkor van, amikor a szomorkás dalok már-már önparódiába hajlanak át: a Back to Anonymous például ilyen, a keringőszerű Kristine from the 7th Grade-et pedig a Trump-rajongókon élcelődő szöveg menti meg a továbbléptetéstől. Az album nagyobbik része szerencsére nem ilyen: a soulos refrénű Exhausting Lover, az egészen tempós Winslow Garden vagy a Beach Boys-os vokálokkal színesített nyitódal egészen bravúros. Örömteli újra hallani Ben Foldsot, még akkor is, ha bizonyos pontjain kissé langyosra sikerült a visszatérése.
A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!
