Visszhang: lemez

Ben Folds: What Matters Most

Visszhang

Túlzás lenne azt mondani, hogy a kilencvenes évek a zongo­rás-énekes dalszerzők évtizede lett volna.

Az amerikai Ben Folds mégis akkoriban tűnt fel, zenekara, a (nevével ellentétben csupán háromtagú) Ben Folds Five az elektromos gitárt teljesen mellőzte, zongorára építő dalaikkal pedig hamar jelentős sikereket arattak. A lendületes dalokban és melankóliában is erős Ben Folds Five az ezredforduló idején oszlott fel, azóta a frontember szólókarrierbe kezdett, ami az egykori zenésztársak hiányától eltekintve nem sokban különbözik korábbi dolgaitól. Folds munkatempója ugyanakkor lassult az utóbbi időben, utolsó igazi szólóalbumát másfél évtizede adta ki, ha az időközben megjelent kollaboratív anyagokat nem számoljuk. A hosszú szünet természetesen nem hozott radikális változásokat a zenéjében, és ezt aligha várná is el bárki.

A What Matters Most hangulata jólesőn ismerős, a dalszerző pedig változatlanul képes apró dolgokra rácsodálkozó, érzékeny kompozíciókat írni. Baj csak akkor van, amikor a szomorkás dalok már-már önparódiába hajlanak át: a Back to Anonymous például ilyen, a keringőszerű Kristine from the 7th Grade-et pedig a Trump-rajongókon élcelődő szöveg menti meg a továbbléptetéstől. Az album nagyobbik része szerencsére nem ilyen: a soulos refrénű Exhausting Lover, az egészen tempós Winslow Garden vagy a Beach Boys-os vokálokkal színesített nyitódal egészen bravúros. Örömteli újra hallani Ben Foldsot, még akkor is, ha bizonyos pontjain kissé langyosra sikerült a visszatérése.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

A béketárgyalás, ami meg sem történt

De megtörténhet még? Egyelőre elmarad a budapesti csúcs, és ez elsősorban azt mutatja, hogy Putyin és Trump nagyon nincsenek egy lapon. Az orosz diktátor hajthatatlan, az amerikai elnök viszont nem érti őt – és így újra és újra belesétál a csapdáiba.

Fél disznó

A film plakátján motoron ül egy felnőtt férfi és egy fiú. Mindketten hátranéznek. A fiú azt kutatja döbbenten, daccal, hogy mit hagytak maguk mögött, a férfi önelégülten mosolyog: „Na látod, te kis szaros lázadó, hova viszlek én?

Ketten a gombolyagok közt

Az Álmok az íróból lett filmrendező Dag Johan Haugerud trilógiájának utolsó darabja. Habár inkább az elsőnek érződik, hiszen itt az intimitás és a bimbózó szexualitás első lépé­seit viszi színre.

Dinnyék közt a gyökér

Ha van olyan, hogy kortárs operett, akkor A Répakirály mindenképpen az. Kovalik Balázs rendezése úgy nagyon mai, hogy közben komolyan veszi a klasszikus operett szabályait. Továbbírja és megőrzi, kedvesen ironizál vele, de nem neveti ki.

Az esendő ember felmutatása 5.6-os rekesszel, 28-as optikával

  • Simonyi Balázs
Az október közepén elhunyt Benkő Imre az autonóm fotóriport műfajában alkotott, a hétköznapiból metszett ki mintákat, és avatta az átlagost elemeltté. Méltóságot, figyelmet adott alanyainak, képeiről nyugalom, elfogadás és az ezredforduló évtizedeinek tömény lenyomata világlik.

Trump, a nagy béketeremtő?

Bár a gázai háborút sikerült leállítani, a Trump-féle „peace deal” valójában ott sem egy békemegállapodás, legfeljebb egy keretterv. Ukrajna esetében viszont Trump még a béketerv precíz kiszabásáig sem jutott el.