Ahogy Bírótól a regényeinél és az alkotóként jegyzett színpadi munkáinál megszokhattuk, most is a női sorsok érdeklik. Mindegyik történet hőse egy bizonyos Brauner Piroska. Vagyis minden történet hősét Brauner Piroskának hívják. De egyik sem ugyanolyan, mint a másik, még ha a körülötte megforduló fontos szereplők között vannak is visszatérő figurák és helyszínek.
Piroska zavarba hoz: hol szép, hol hatalmas szemölcs csúfítja el az arcát, hol fiatalon meghal, hol vígan éli a világát sokáig. Mint egy középkori misztériumjáték Akárkije. Egy nő a 20. századból. Bíró Krisztának a mágikus realizmus az anyanyelve. Nála az egyszerű, hétköznapi emberrel történik csoda, ami egyszerűen csodálatos. Vagy mégsem? Már a csodákkal is baj van?
A könyv borítóján egy ajtó, kilincs nélkül. A szövegek világába is valahogy így kerülünk be: úgy a könyv negyedénél már azon sem csodálkozunk, ha a történelem és a mindennapok összekavarodnak, ez a normalitás, és ha ez, akkor miért akadnánk fenn azon, ha egy arcról hirtelen eltűnnek a szeplők. Semmi nincs rendben, minden össze van keveredve. Minden rendben van. És ez nem csak a női sorsokra igaz.
Ez egy remek cikk a nyomtatott Magyar Narancsból, amely online is elérhető.
Ha szeretné elolvasni, kérjük, fizessen elő lapunk digitális kiadására, vagy ha már előfizető, lépjen be!
Támogassa a független sajtót! Olvassa a Magyar Narancsot!
