Visszhang: film

Atlas

Visszhang

A világ (Los Angeles) immár egy – iskolai projektet idézően kidolgozott – szörnyű hely.

Semmi sem olyan, amilyennek ismerjük, a technika új határokat döntöget, AI terroristák fenyegetik a túlélést, az egyetlen, ami változatlan az az, hogy a férfiak még mindig hülyének nézik a nőket. Jennifer Lopez sci-fijének tanulsága remekül elvegyül a film többi kliséje közt.

Harlan Shepherd egy csúcsrobot, akit alkotója ugyanolyan (ha nem nagyobb) gonddal programozott emberi viselkedésre, mint a saját lányát, Atlast, aki az öntudatra ébredő házirobot „testvéreként” az egyetlen, aki meg tudja találni az elbitangolt gépet. A túlkvalifikált bádogember ugyanis emberek millióit mészárolta le, és most a világűrben bujkál ördögi tervét fényesítgetve. Szerencsére Atlas betegesen elvakult és profi, és értelemszerűen ő az egyetlen, aki megmentheti az emberiséget a teljes pusztulástól. Óriási kihívással néz azonban szembe, hiszen a multiintelligens, világuralomra törő kegyetlen droidokkal szemben csupán egyetlen hatékony fegyver létezik – a mágnes… A győzelemhez a nőnek újra kell gondolnia fixa ideáit a mesterséges intelligenciával kapcsolatban.

A robotokat megszégyenítően tévedhetetlen és céltudatos Lopez figurája majdnem olyan alaposan kidolgozott, mint a feszülő uniformisban stratégiailag megmutatkozó tompora, úgyhogy a szórakozás úgyszólván garantált. A mű a rápazarolt két órával még így is megszegi Asimov első törvényét, jócskán ártva az embereknek egy olyan filmmel, amit még egy AI-tól is kevesellnénk.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

A képekbe dermedt vágy

Az Aspekt című feminista folyóirat társ­alapítója, Anna Daučíková (1950) meghatározó alakja a szlovák és a cseh feminista és queer művészetnek és a kilencvenes évektől a nemzetközi szcénának is.

Emberarcú

Volt egy történelmi pillanat ’56 után, amikor úgy tűnt: a szögesdrótot ha átszakítani nem lehet ugyan, azért átbújni alatta még sikerülhet.

Fától fáig

  • - turcsányi -

A Broke olyan, mint egy countrysláger a nehéz életű rodeócowboyról, aki elvész valahol Montanában a méteres hó alatt, s arra ébred, hogy épp lefagyóban a lába.

Kis nagy érzelmek

Egyszerű és szentimentális, de mindkettőt büszkén vállalja Baltasar Kormákur filmje. Talán az Előző életek volt utoljára ilyen: a fordulatok és a hősök döntései néha elég vadak, de sosem annyira, hogy megtörjék az azonosulás varázsát, az érzelmek őszintesége pedig mélységes hitelességet kölcsönöz a filmnek.

Nincs bocsánat

Az előadás Balássy Fanni azonos című kötetéből készült. A prózatöredékekből összeálló, műfajilag nehezen besorolható könyv a 2020-as években felnőtté váló fiatalok életkezdési pánikhelyzetéről ad meglehetősen borús képet.

Az individuum luxusa

  • Balogh Magdolna

Igazi szenzációnak ígérkezett ez a láger­napló, hiszen a mű 1978-ban csak erősen megcsonkítva jelenhetett meg a szerző magán­kiadásában, többszöri kiadói elutasítás és a publikálás jogáért folytatott 12 évnyi küzdelem után. 

Nem pontosan ugyanaz a szem

Ötvenhét turistabusz áll a parkolóban. A sofőrök dohányoznak, beszélgetnek, múlatják az időt, míg várnak az utasaikra. Akik nagyjából másfél óra alatt végeznek; előbb Auschwitz 1-et járják körbe, aztán jön Birkenau, oda át kell vinni őket, mert az cirka 3 kilométerrel távolabb van, ott aztán újabb egy-másfél órát eltöltenek majd.