Visszhang: film

Atlas

Visszhang

A világ (Los Angeles) immár egy – iskolai projektet idézően kidolgozott – szörnyű hely.

Semmi sem olyan, amilyennek ismerjük, a technika új határokat döntöget, AI terroristák fenyegetik a túlélést, az egyetlen, ami változatlan az az, hogy a férfiak még mindig hülyének nézik a nőket. Jennifer Lopez sci-fijének tanulsága remekül elvegyül a film többi kliséje közt.

Harlan Shepherd egy csúcsrobot, akit alkotója ugyanolyan (ha nem nagyobb) gonddal programozott emberi viselkedésre, mint a saját lányát, Atlast, aki az öntudatra ébredő házirobot „testvéreként” az egyetlen, aki meg tudja találni az elbitangolt gépet. A túlkvalifikált bádogember ugyanis emberek millióit mészárolta le, és most a világűrben bujkál ördögi tervét fényesítgetve. Szerencsére Atlas betegesen elvakult és profi, és értelemszerűen ő az egyetlen, aki megmentheti az emberiséget a teljes pusztulástól. Óriási kihívással néz azonban szembe, hiszen a multiintelligens, világuralomra törő kegyetlen droidokkal szemben csupán egyetlen hatékony fegyver létezik – a mágnes… A győzelemhez a nőnek újra kell gondolnia fixa ideáit a mesterséges intelligenciával kapcsolatban.

A robotokat megszégyenítően tévedhetetlen és céltudatos Lopez figurája majdnem olyan alaposan kidolgozott, mint a feszülő uniformisban stratégiailag megmutatkozó tompora, úgyhogy a szórakozás úgyszólván garantált. A mű a rápazarolt két órával még így is megszegi Asimov első törvényét, jócskán ártva az embereknek egy olyan filmmel, amit még egy AI-tól is kevesellnénk.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Nem tud úgy tenni, mintha…

„Hányan ülnek most a szobáikban egyedül? Miért vannak ott, és mióta? Meddig lehet ezt kibírni?” – olvastuk a Katona József Színház 2022-ben bemutatott (nemrég a műsorról levett) Melancholy Rooms című, Zenés magány nyolc hangra alcímű darabjának színlapján.

Nyolcadik himnusz az elmúlásról

Egy rövid kijelentő mondattal el lehetne intézni: Willie Nelson új albuma csendes, bölcs és szerethető. Akik kedvelik a countryzene állócsillagának könnyen felismerhető hangját, szomorkás dalait, fonott hajával és fejkendőkkel keretezett lázadó imázsát, tudhatják, hogy sokkal többről van szó, mint egyszeri csodáról vagy véletlen szerencséről.

Szobáról szobára

Füstös terembe érkezünk, a DJ (Kókai Tünde) keveri az elektronikus zenét – mintha egy rave buliba csöppennénk. A placc különböző pontjain két-két stúdiós ácsorog, a párok egyikének kezében színes zászló. Hatféle színű karszalagot osztanak el a nézők között. Üt az óra, a lila csapattal elhagyjuk a stúdiót, a szín­skála többi viselője a szélrózsa más-más irányába vándorol.

Elengedték őket

Ukrajna belső, háború sújtotta vagy veszélyeztette területeiről rengetegen menekültek Kárpátaljára, főleg a városokba, az ottani magyar közösség emiatt szinte láthatatlanná vált sok helyen. A napi gondok mellett a magyar kormány hülyeségeire senkinek nincs ideje figyelni.