Semmi sem olyan, amilyennek ismerjük, a technika új határokat döntöget, AI terroristák fenyegetik a túlélést, az egyetlen, ami változatlan az az, hogy a férfiak még mindig hülyének nézik a nőket. Jennifer Lopez sci-fijének tanulsága remekül elvegyül a film többi kliséje közt.
Harlan Shepherd egy csúcsrobot, akit alkotója ugyanolyan (ha nem nagyobb) gonddal programozott emberi viselkedésre, mint a saját lányát, Atlast, aki az öntudatra ébredő házirobot „testvéreként” az egyetlen, aki meg tudja találni az elbitangolt gépet. A túlkvalifikált bádogember ugyanis emberek millióit mészárolta le, és most a világűrben bujkál ördögi tervét fényesítgetve. Szerencsére Atlas betegesen elvakult és profi, és értelemszerűen ő az egyetlen, aki megmentheti az emberiséget a teljes pusztulástól. Óriási kihívással néz azonban szembe, hiszen a multiintelligens, világuralomra törő kegyetlen droidokkal szemben csupán egyetlen hatékony fegyver létezik – a mágnes… A győzelemhez a nőnek újra kell gondolnia fixa ideáit a mesterséges intelligenciával kapcsolatban.
A robotokat megszégyenítően tévedhetetlen és céltudatos Lopez figurája majdnem olyan alaposan kidolgozott, mint a feszülő uniformisban stratégiailag megmutatkozó tompora, úgyhogy a szórakozás úgyszólván garantált. A mű a rápazarolt két órával még így is megszegi Asimov első törvényét, jócskán ártva az embereknek egy olyan filmmel, amit még egy AI-tól is kevesellnénk.
Ez egy remek cikk a nyomtatott Magyar Narancsból, amely online is elérhető.
Ha szeretné elolvasni, kérjük, fizessen elő lapunk digitális kiadására, vagy ha már előfizető, lépjen be!
Támogassa a független sajtót! Olvassa a Magyar Narancsot!
