A dél-koreai születésű, de már régóta Európában élő DJ, elektronikus tánczenei producer és kiadóvezető szinte észrevétlenül vált szupersztárrá a klubvilágban és némileg még azon túl is. Szórakoztatóan eklektikus szettjei teszik igazán érthetővé azt a „furadiszkó” vonalat, amely pár számos megjelenései révén híresült el; nyilvánvaló a kapcsolódás a nyolcvanas, majd egyre inkább a kilencvenes évek tánczenéi iránt, de az elektro, a (proto-)house, a szintipop és a diszkó világából építkező számai koreai vagy koreai-angol szövegei miatt is izgalmasak voltak. A tavalyi nyár slágerének számító (It Goes Like) Nanana viszont jelezte a feltűnő irányváltást, amelyet Gou a járvány idején rommá hallgatott kilencvenes évekbeli eurodiszkó hatásának tulajdonított, miközben iróniával vegyítve prezentálta a korszak gátlástalan zenei hedonizmusát. Most megjelent első albuma színes, néhol merésznek tűnő, habár kissé egyenetlen színvonalú utazás a partiuniverzum mélyére – ahol azért nem csak direkt, fülbemászó klubslágerekkel próbálkozik. Ott van mindjárt a 2021-es I Go vagy az újabb keletű Lobster Telephone, és akadnak lassabban lüktető darabok is, mint a Villano Antilliano transz rapperrel rögzített All That című szám. A másik véglet a Seoulsi Peggygou című, koreai citerával feljátszott drum and bass, illetve az 1+1=11 című lo-fi trance darab, amelyek a maguk keresetlen egyszerűségével új szintre emelik a kedvvel űzött zenebohóckodás fogalmát.
Ez egy remek cikk a nyomtatott Magyar Narancsból, amely online is elérhető.
Ha szeretné elolvasni, kérjük, fizessen elő lapunk digitális kiadására, vagy ha már előfizető, lépjen be!
Támogassa a független sajtót! Olvassa a Magyar Narancsot!
