Visszhang: lemez

Boros Misi: Fantasies

Visszhang

Az egyetlen Bach-darab, amelyet Glenn Gould nem szívelt, épp az a Kromatikus fantázia, amelyik Boros Misi lemezét nyitja: a kötheni években született kompozíció harmóniailag és tonálisan merész, csak hát pont ezért hervasztó.

A 21 éves zongoraművész, aki immár második lemezét készítette el a Hungarotonnál, kevés visszhangpedállal, protestáns tárgyilagossággal interpretálja a művet, de lelkesedni nehéz érte. De ez nem is a hangszerjátékos hibája: Glenn Gouldnak sem sikerült.

A lemezen 19. századi darabok következnek. Schubert Wanderer-fantáziája hasonlóan visszafogott, mint néhány éve Cso Szongdzsin interpretációja (Deutsche Grammophon, 2019). Természetesen semmi gond nincs azzal, ha megkülönböztetjük magunkat a régi nagyok szertelenségétől – elég csak meghallgatni, micsoda bele­éléssel billentyűzik Richter –, Boros előadása időnként monotóniába fullad. Erénye, hogy Schubert páratlan rejtélyessége át-átszüremlik a játékán. Maradunk C-dúrban, de a háromtételes Schumann Fantasie sem forralja fel a hallgató vérét, pedig a későbbi impresszionisták felől értelmezve akár izgalmasabb eredményt is kaphatnánk (valami ilyesmit csinált egykor Martha Argerich és mások is). Az utolsóként felcsendülő Chopin-opus, az f-moll fantázia jóval bátrabb, fesztelenebb, kevésbé „jótanulós”. Hát akkor zárjunk ezzel: már nem jó tanulónak kell lenni, hanem lánglelkű, kicsivel zabolátlanabb művésznek. A romantikus zongorairodalomban mindenképpen.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Klasszissal jobban

  • - minek -

Az utóbbi évtizedek egyik legnagyszerűbb poptörténeti fejleménye volt a Saint Etienne 1990-es létrejötte, no meg három és fél évtizedes, nagyjából töretlen, egyenletesen magas színvonalú pályafutása – mindez azonban most lezárulni tűnik.

Közös térben, külön utakon

A gesztusfestészetet helyezi fókuszba a hajdani Corvin Áruház épületében működő Apollo Gallery legújabb kiállítása, amely három figyelemre méltó kortárs absztrakt művész világát hozza össze.

Anyu vigyázó tekintete

Kamasz lánynak lenni sosem könnyű, de talán még nehezebb egy Himalájában fekvő bentlakásos iskolában a 90-es években. Mira (Preeti Panigrahi) eminens tanuló: egyenszoknyája mindig megfelelő hosszúságú (szigo­rúan térd alá ér), jegyei példásak, gondolatait tanulmányai és sikeresnek ígérkező jövője töltik ki.

Éden délen

  • - turcsányi -

Egy évvel a The Highwaymen együttes megalakítása után, 1986-ban kijött egy tévéfilm – nyilván népszerűsítendő az úgynevezett outlaw country muzsika valaha élt négy legnépszerűbb alakjával összerántott truppot.