Visszhang: lemez

Boros Misi: Fantasies

Visszhang

Az egyetlen Bach-darab, amelyet Glenn Gould nem szívelt, épp az a Kromatikus fantázia, amelyik Boros Misi lemezét nyitja: a kötheni években született kompozíció harmóniailag és tonálisan merész, csak hát pont ezért hervasztó.

A 21 éves zongoraművész, aki immár második lemezét készítette el a Hungarotonnál, kevés visszhangpedállal, protestáns tárgyilagossággal interpretálja a művet, de lelkesedni nehéz érte. De ez nem is a hangszerjátékos hibája: Glenn Gouldnak sem sikerült.

A lemezen 19. századi darabok következnek. Schubert Wanderer-fantáziája hasonlóan visszafogott, mint néhány éve Cso Szongdzsin interpretációja (Deutsche Grammophon, 2019). Természetesen semmi gond nincs azzal, ha megkülönböztetjük magunkat a régi nagyok szertelenségétől – elég csak meghallgatni, micsoda bele­éléssel billentyűzik Richter –, Boros előadása időnként monotóniába fullad. Erénye, hogy Schubert páratlan rejtélyessége át-átszüremlik a játékán. Maradunk C-dúrban, de a háromtételes Schumann Fantasie sem forralja fel a hallgató vérét, pedig a későbbi impresszionisták felől értelmezve akár izgalmasabb eredményt is kaphatnánk (valami ilyesmit csinált egykor Martha Argerich és mások is). Az utolsóként felcsendülő Chopin-opus, az f-moll fantázia jóval bátrabb, fesztelenebb, kevésbé „jótanulós”. Hát akkor zárjunk ezzel: már nem jó tanulónak kell lenni, hanem lánglelkű, kicsivel zabolátlanabb művésznek. A romantikus zongorairodalomban mindenképpen.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

A képekbe dermedt vágy

Az Aspekt című feminista folyóirat társ­alapítója, Anna Daučíková (1950) meghatározó alakja a szlovák és a cseh feminista és queer művészetnek és a kilencvenes évektől a nemzetközi szcénának is.

Emberarcú

Volt egy történelmi pillanat ’56 után, amikor úgy tűnt: a szögesdrótot ha átszakítani nem lehet ugyan, azért átbújni alatta még sikerülhet.

Fától fáig

  • - turcsányi -

A Broke olyan, mint egy countrysláger a nehéz életű rodeócowboyról, aki elvész valahol Montanában a méteres hó alatt, s arra ébred, hogy épp lefagyóban a lába.

Kis nagy érzelmek

Egyszerű és szentimentális, de mindkettőt büszkén vállalja Baltasar Kormákur filmje. Talán az Előző életek volt utoljára ilyen: a fordulatok és a hősök döntései néha elég vadak, de sosem annyira, hogy megtörjék az azonosulás varázsát, az érzelmek őszintesége pedig mélységes hitelességet kölcsönöz a filmnek.

Nincs bocsánat

Az előadás Balássy Fanni azonos című kötetéből készült. A prózatöredékekből összeálló, műfajilag nehezen besorolható könyv a 2020-as években felnőtté váló fiatalok életkezdési pánikhelyzetéről ad meglehetősen borús képet.

Az individuum luxusa

  • Balogh Magdolna

Igazi szenzációnak ígérkezett ez a láger­napló, hiszen a mű 1978-ban csak erősen megcsonkítva jelenhetett meg a szerző magán­kiadásában, többszöri kiadói elutasítás és a publikálás jogáért folytatott 12 évnyi küzdelem után. 

Nem pontosan ugyanaz a szem

Ötvenhét turistabusz áll a parkolóban. A sofőrök dohányoznak, beszélgetnek, múlatják az időt, míg várnak az utasaikra. Akik nagyjából másfél óra alatt végeznek; előbb Auschwitz 1-et járják körbe, aztán jön Birkenau, oda át kell vinni őket, mert az cirka 3 kilométerrel távolabb van, ott aztán újabb egy-másfél órát eltöltenek majd.