Visszhang: film

Beetlejuice Beetlejuice

  • SzSz
  • 2024. szeptember 11.

Visszhang

A Beetlejuice – Kísértethistória minden furcsasága ellenére – vagy éppen azért – 1988 egyik legmeglepőbb sikerét aratta, a tengerentúlon az év tizedik legtöbb bevételt hozó filmje lett.

 Hamar fel is röppent a folytatás ötlete, de mégsem szökkent szárba. A film egyik forgatókönyvírója, Larry Wilson viszont három év múlva megírta ugyanezt pepitában: ez volt az Addams Family – A galád család, mely mű rendezését Tim Burton nem vállalta. Három évtizeddel később azonban magához ragadta a Wednesday című spin-off sorozat készítését, az viszont világsikert aratott, azonnal sztárrá varázsolva Jenna Ortegát, aki most a Beetlejuice folytatásában Lydia (Winona Ryder) lányaként, Astridként látható. Így harap enfarkába a hollywoo­di posztmodern kelgyó.

A Beetlejuice Beetlejuice sok szempontból olyan, mint az elődje: kissé egyenetlen, sokszor öncélú, de nagyjából végig szórakoztató. Lydiából halottlátó tévésztár lett, akiből bájgúnár pasija (Justin Theroux) igyekszik minden dollárt kisajtolni. Lánya, Astrid ugyanolyan magányos különc, mint amilyen ő volt annak idején, így könnyen behálózza egy túlvilággal kacérkodó, magányos srác – ismét szükség van tehát Beetlejuice-ra, aki közben saját lélekvámpír exneje (Monica Bellucci) elől menekül. Michael Keaton címszereplőként megint háttérbe szorul, ráadásul most nem is olyan friss és letaglózó, mint annak idején, de a hangsúly ezúttal úgyis a Sikoly és az Addams Family után immár a harmadik kvázi horror franchise-t magáévá tevő Ortegán van.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

A képekbe dermedt vágy

Az Aspekt című feminista folyóirat társ­alapítója, Anna Daučíková (1950) meghatározó alakja a szlovák és a cseh feminista és queer művészetnek és a kilencvenes évektől a nemzetközi szcénának is.

Emberarcú

Volt egy történelmi pillanat ’56 után, amikor úgy tűnt: a szögesdrótot ha átszakítani nem lehet ugyan, azért átbújni alatta még sikerülhet.

Fától fáig

  • - turcsányi -

A Broke olyan, mint egy countrysláger a nehéz életű rodeócowboyról, aki elvész valahol Montanában a méteres hó alatt, s arra ébred, hogy épp lefagyóban a lába.

Kis nagy érzelmek

Egyszerű és szentimentális, de mindkettőt büszkén vállalja Baltasar Kormákur filmje. Talán az Előző életek volt utoljára ilyen: a fordulatok és a hősök döntései néha elég vadak, de sosem annyira, hogy megtörjék az azonosulás varázsát, az érzelmek őszintesége pedig mélységes hitelességet kölcsönöz a filmnek.

Nincs bocsánat

Az előadás Balássy Fanni azonos című kötetéből készült. A prózatöredékekből összeálló, műfajilag nehezen besorolható könyv a 2020-as években felnőtté váló fiatalok életkezdési pánikhelyzetéről ad meglehetősen borús képet.

Az individuum luxusa

  • Balogh Magdolna

Igazi szenzációnak ígérkezett ez a láger­napló, hiszen a mű 1978-ban csak erősen megcsonkítva jelenhetett meg a szerző magán­kiadásában, többszöri kiadói elutasítás és a publikálás jogáért folytatott 12 évnyi küzdelem után. 

Nem pontosan ugyanaz a szem

Ötvenhét turistabusz áll a parkolóban. A sofőrök dohányoznak, beszélgetnek, múlatják az időt, míg várnak az utasaikra. Akik nagyjából másfél óra alatt végeznek; előbb Auschwitz 1-et járják körbe, aztán jön Birkenau, oda át kell vinni őket, mert az cirka 3 kilométerrel távolabb van, ott aztán újabb egy-másfél órát eltöltenek majd.