Visszhang: film

Beetlejuice Beetlejuice

  • SzSz
  • 2024. szeptember 11.

Visszhang

A Beetlejuice – Kísértethistória minden furcsasága ellenére – vagy éppen azért – 1988 egyik legmeglepőbb sikerét aratta, a tengerentúlon az év tizedik legtöbb bevételt hozó filmje lett.

 Hamar fel is röppent a folytatás ötlete, de mégsem szökkent szárba. A film egyik forgatókönyvírója, Larry Wilson viszont három év múlva megírta ugyanezt pepitában: ez volt az Addams Family – A galád család, mely mű rendezését Tim Burton nem vállalta. Három évtizeddel később azonban magához ragadta a Wednesday című spin-off sorozat készítését, az viszont világsikert aratott, azonnal sztárrá varázsolva Jenna Ortegát, aki most a Beetlejuice folytatásában Lydia (Winona Ryder) lányaként, Astridként látható. Így harap enfarkába a hollywoo­di posztmodern kelgyó.

A Beetlejuice Beetlejuice sok szempontból olyan, mint az elődje: kissé egyenetlen, sokszor öncélú, de nagyjából végig szórakoztató. Lydiából halottlátó tévésztár lett, akiből bájgúnár pasija (Justin Theroux) igyekszik minden dollárt kisajtolni. Lánya, Astrid ugyanolyan magányos különc, mint amilyen ő volt annak idején, így könnyen behálózza egy túlvilággal kacérkodó, magányos srác – ismét szükség van tehát Beetlejuice-ra, aki közben saját lélekvámpír exneje (Monica Bellucci) elől menekül. Michael Keaton címszereplőként megint háttérbe szorul, ráadásul most nem is olyan friss és letaglózó, mint annak idején, de a hangsúly ezúttal úgyis a Sikoly és az Addams Family után immár a harmadik kvázi horror franchise-t magáévá tevő Ortegán van.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Jens Lekman: Songs for Other People’s Weddings

„Ha valaha szükséged lenne egy idegenre, hogy énekeljen az esküvődön, akkor szólj nekem” énekelte Jens Lekman az első lemezén. A több mint két évtizede megjelent dal persze nem egy apróhirdetés akart lenni eredetileg, hanem az énekes legkedvesebb témájáról, az elérhetetlen szerelemről szólt.

Péterfy-Novák Éva: A Nevers-vágás

A szerző olyannyira nem bízik az olvasóiban, hogy már az első novella előtt, a mottó vagy az ajánlás helyén elmagyarázza, hogyan kell értelmezni a kötet címét, noha a könyv második felében elhelyezett címadó novella elég egyértelműen kifejti, hogy miről is van szó.

Mocskos játszma

  • SzSz

Shane Black farzsebében több mint harminc éve ott lapul a Play Dirty cím – anno a Halálos fegyver folytatásának szánta. Az eredeti forgatókönyv minden bennfentes szerint zseniális volt, sötétebb, mocskosabb, mint a zsarupáros meséje, ám épp ezért a stúdió, a producer és Richard Donner rendező is elutasította. Black viszont szeret ötleteket újrahasznosítani – ennek belátásához elég csak ránézni filmográfiájára –, így amikor jött a lehetőség, hogy Donald E. Westlake Parker-könyveiből készítsen filmet, gyorsan előkapta a régi címet.

33 változat Haydn-koponyára

Négy év után újra, ugyanott, ugyanazon alkotók közreműködésével mutatták be Esterházy Péter darabját; Kovács D. Dániel rendező a korábbitól alig különböző verziót hozott létre. A 2021-es premiert az író halála után közvetlenül tartották meg, így azt a veszteség drámaisága hatotta át, most viszont új szemszögből lehet(ne) megnézni Haydn koponyáját, és rajta keresztül az egyik legönironikusabb magyar szerzőt.

Suede: Antidepressants

A Brett Anderson vezette Suede nem nagyon tud hibázni a visszatérése óta. A 2010-es években készítettek egy ún. színes albumtrilógiát (Bloodsports, 2013; Night Thoughts, 2016; The Blue Hour, 2018), jelen évtizedben pedig megkezdtek egy újabb, ezúttal fekete-fehér háromrészes sorozatot. Ennek első része volt az Autofiction négy évvel ezelőtt, amelyet a tagok a Suede punklemezének neveztek.

Az elveszett busz

  • - ts -

A katasztrófafilmről okkal gondolhatnánk, hogy rövid idő adatott neki. Fénykorát a hetvenes években élte, de rögtön ki is fáradt, s a kilencvenes évekre már kicsit cikivé is vált. Utána pedig már csak a fejlődő filmkészítési technikák gyakorló pályáján jutott neki szerep.