Visszhang: film

Tetris

  • SzSz
  • 2023. április 12.

Visszhang

A 80-as évek Budapestjén egy irodai dolgozó kezdetleges programmal játszik a számítógépén: különböző formájú, lehulló blokkokat rendezget sorba.

Robert Stein, az Andromeda Software izzadó homlokú, középkorú vigéce meglátja ezt, és benne a lehetőséget is. Azonnal cselekszik, és faxon keresztül megszerzi a világszintű terjesztést az orosz ELORG-tól; a játékot ugyanis egy Alekszej Pazsitnov nevű mérnök fejlesztette a szabadidejében. Így került ki a Tetris a vasfüggöny mögül és indult világhódító útjára.

Jon S. Baird filmjében Stein inkább csak mellékszereplő marad, és Budapestre sem térünk vissza, hogy lássuk, hogyan nyomja le a videójáték a Rubik-kockát. Annál többet időzünk Moszkvában, ahol valódi párbaj alakul ki a jogok körül a japán Nintendót képviselő Henk Rogers és a brit Mirrorsoft érdekeiért síkra szálló Maxwell család között. Persze az oroszok is igyekeznek saját pecsenyéjüket sütögetni, az alkudozásba az ELORG mellett a KGB és a párt felső vezetése is beszáll.

Ez egy remek cikk a nyomtatott Magyar Narancsból, amely online is elérhető.
Ha szeretné elolvasni, kérjük, fizessen elő lapunk digitális kiadására, vagy ha már előfizető, lépjen be!
Támogassa a független sajtót! Olvassa a Magyar Narancsot!

Neked ajánljuk

Aki úton van

Amikor 2021 nyarán megjelent Holi, azaz Hegyi Olivér első lemeze, sokan egy újabb izgalmas hazai rapkarrier kezdetét látták az anyagban.

A franciák megértették

Ritkán halljuk az isteneket énekelni. Néhanapján azonban zongoráznak, szájharmonikáznak és még gitároznak is. Legutóbb Párizs elővárosában, Boulogne-Billancourt-ban, a Szajna partján álló La Seine Musicale kulturális központban történt ilyen csoda.

Hitler fürdőkádjában

Lee Miller a múlt század húszas–harmincas éveinek bevállalós top divatmodellje volt, igazi címlaplány, de festette Picasso, fotózta és filmezte Man Ray, utóbbi élt is vele, és mentorálta mint fotóművészt.

Csaló napfény

Igaz, hamis, tény, vélemény, valóság és fikció. Ilyen és ehhez hasonló címkéket sietünk felnyalni a ránk zúduló információhalom darabjaira, hogy a kontroll, a rend illúziójával nyugtassuk magunkat és ne kelljen szembesülnünk vele, hogy nem létezik bizonyosság, csak kellően szűkre húzott nézőpont.