Az idők során számtalan maxija, EP-je, remixe mellett már vagy fél tucat albummal is megörvendeztette a szofisztikáltabb elektronikus zenék rajongóit, de talán az Ultra Truth az eddigi legkidolgozottabb, egyben legszebb lemeze. A finoman szólva sem kluborientált darabok albumhasznosításra editált változatait pakolta egymás mellé, amelyek az emlékekről, az érzelmekről, néha a magányról, vagy éppen a szeretteinkről való törődésről és a tiszteletadásról szólnak.
A tőle talán meghökkentően bukolikus, lebegően álomszerű, szinte ambient felütés (New Faith) után nyilvánvaló lesz, hogy a folytatásból sem spórolta ki a megkapó melódiákat: hol középtempós szinkópált ritmusokba (Ultra Truth), hol atmoszferikus jungle-ba (Devotion, Higher) vagy lassabb, majdnem trip hop-os ütemekbe (Spider) csomagolva. A maxin már tavaly megjelent Lone Swordsman pedig érzelmes, méltó műgonddal összerakott tribute szám a lassan két éve elhunyt mentorának, a nagyszerű Andrew Weatherallnak címezve. Az albumon számos énekes is helyet kapott, az pedig már Averyn múlt, hogy mit kezd a producer-énekesnő HAAi finom vokálszólamával (amely feldarabolva is jól illik a Wall of Sleep elringató szintetizátor hangjaira kifeszített tört ütemekhez), vagy éppen Jonnine törékeny orgánumával, amelyet az Onlyban szinte körbefon a finom lüktetés.
Ez egy remek cikk a nyomtatott Magyar Narancsból, amely online is elérhető.
Ha szeretné elolvasni, kérjük, fizessen elő lapunk digitális kiadására, vagy ha már előfizető, lépjen be!
Támogassa a független sajtót! Olvassa a Magyar Narancsot!
