Visszhang: lemez

Bully: Lucky For You

Visszhang

A zenekar frontembere, Alicia Bognanno körül sok minden történt az elmúlt három évben.

Felhagyott az ivással, elpusztult a kutyája, aki a turnébuszban és a stúdióban is hű társa volt, szőke hajszínét barnára cserélte, elkezdett nyíltan beszélni mentális nehézségeiről, zenésztársai pedig búcsút intettek neki. Közben megírta a most már minden szempontból szólóprojektjének számító Bully negyedik albumát, mely nem szakított radikálisan a korábbi garázshangulatú anyagokkal, mégis új fejezet nyitányának tűnik a karrierjében.

A Lucky For You a 90-es évek női frontos rockzenekarai előtt tiszteleg, amelynek mostanság nagy keletje van és egy kicsit kezd unalmassá is válni, de itt egyáltalán nem lesz zavaró vagy nosztalgikus. Az elmúlt időszak változásait megörökítő All I Do című nyitódal elég nagy lendülettel rúgja be az ajtót, és a bő félórás lemez ebben a szellemben is folytatódik. Bognanno nagyot lépett előre dalszerzőként is. Mindig jellemző volt rá a néha már zavarba ejtő őszinteség, ebből most sincsen hiány, de szövegeiben sokkal jobban tömörít és mesél, mint korábban. Zeneileg pedig sokkal emelkedettebbek, himnikusabbak a friss dalok, és tele vannak megjegyezhető, dúdolható részekkel. Ilyen a Soccer Mommyval közösen jegyzett Lose You, vagy a Breederst is megidéző Hard To Love. A lemezt az All This Noise című kétperces dal zárja, amelyben Bognannónak mintha sikerült volna az elmúlt években felgyülemlett összes frusztrációját kiadnia magából.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Ha szeretné elolvasni, legyen ön is a Magyar Narancs előfizetője, vagy ha már előfizetett, jelentkezzen be!

Neked ajánljuk

Hurrá, itt a gyár!

Hollywood nincs jó bőrben. A Covid-járvány alatt a streamingszolgáltatók behozhatatlan előnyre tettek szert, egy rakás mozi zárt be, s az azóta is döglődő mozizási kedvet még lejjebb verte a jegyek és a popcorn egekbe szálló ára.

Profán papnők

Liane (Malou Khebizi), a fiatal influenszer vár. Kicsit úgy, mint Vladimir és Estragon: valamire, ami talán sosem jön el. A dél-franciaországi Fréjus-ben él munka nélküli anyjával és kiskamasz húgával, de másutt szeretne lenni és más szeretne lenni. A kiút talán egy reality show-ban rejlik: beküldött casting videója felkelti a producerek érdeklődését. Fiatal, éhes és ambiciózus, pont olyasvalaki, akit ez a médiagépezet keres. De a kezdeti biztatás után az ügy­nökség hallgat: Liane pedig úgy érzi, örökre Fréjus-ben ragad.

Vezető és Megvezető

Ha valaki megnézi a korabeli filmhíradókat, azt látja, hogy Hitlerért rajongtak a németek. És nem csak a németek. A múlt század harmincas éveinek a gazdasági válságból éppen csak kilábaló Európájában (korántsem csak térségünkben) sokan szerettek volna egy erőt felmutatni képes vezetőt, aki munkát ad, megélhetést, sőt jólétet, nemzeti öntudatot, egységet, nagyságot – és megnevezi azokat, akik miatt mindez hiányzik.

Viszonyítási pontok

Ez a színház ebben a formában a jövő évadtól nem létezik. Vidovszky György utolsó rendezése még betekintést enged színházigazgatói pályázatának azon fejezetébe, amelyben arról ír, hogyan és milyen módszerrel képzelte el ő és az alkotógárdája azt, hogy egy ifjúsági színház közösségi fórumként (is) működhet.

Kliséből játék

A produkció alkotói minimum két olyan elemmel is élnek, amelyek bármelyikére nagy valószínűséggel mondaná egy tapasztalt rendező, hogy „csak azt ne”. Az egyik ilyen a „színház a színházban”, ami könnyen a belterjesség érzetét kelti (ráadásul, túl sokszor láttuk már ezt a veszélyesen kézenfekvő megoldást), a másik pedig az úgynevezett „meztelenül rohangálás”, amit gyakran társítunk az amatőr előadásokhoz.

Hallják, hogy dübörgünk?

A megfelelően lezárt múlt nem szólhat vissza – ennyit gondolnak történelmünkről azok a politikai aktorok, akik országuk kacskaringós, rejtélyekben gazdag, ám forrásokban annál szegényebb előtörténetét ideológiai támaszként szeretnék használni ahhoz, hogy legitimálják jelenkori uralmi rendszerüket, amely leg­inkább valami korrupt autokrácia.

Próbaidő

Az eredetileg 2010-es kötet az első, amelyet a szerző halála óta kézbe vehettünk, immár egy lezárt, befejezett életmű felől olvasva. A mű megjelenésével a magyar nyelvű regénysorozat csaknem teljessé vált. Címe, története, egész miliője, bár az újrakezdés, újrakapcsolódás kérdéskörét járja körül, mégis mintha csak a szerzőt, vele együtt az életet, a lehetőségeket búcsúztatná.