Visszhang: lemez

Bully: Lucky For You

Visszhang

A zenekar frontembere, Alicia Bognanno körül sok minden történt az elmúlt három évben.

Felhagyott az ivással, elpusztult a kutyája, aki a turnébuszban és a stúdióban is hű társa volt, szőke hajszínét barnára cserélte, elkezdett nyíltan beszélni mentális nehézségeiről, zenésztársai pedig búcsút intettek neki. Közben megírta a most már minden szempontból szólóprojektjének számító Bully negyedik albumát, mely nem szakított radikálisan a korábbi garázshangulatú anyagokkal, mégis új fejezet nyitányának tűnik a karrierjében.

A Lucky For You a 90-es évek női frontos rockzenekarai előtt tiszteleg, amelynek mostanság nagy keletje van és egy kicsit kezd unalmassá is válni, de itt egyáltalán nem lesz zavaró vagy nosztalgikus. Az elmúlt időszak változásait megörökítő All I Do című nyitódal elég nagy lendülettel rúgja be az ajtót, és a bő félórás lemez ebben a szellemben is folytatódik. Bognanno nagyot lépett előre dalszerzőként is. Mindig jellemző volt rá a néha már zavarba ejtő őszinteség, ebből most sincsen hiány, de szövegeiben sokkal jobban tömörít és mesél, mint korábban. Zeneileg pedig sokkal emelkedettebbek, himnikusabbak a friss dalok, és tele vannak megjegyezhető, dúdolható részekkel. Ilyen a Soccer Mommyval közösen jegyzett Lose You, vagy a Breederst is megidéző Hard To Love. A lemezt az All This Noise című kétperces dal zárja, amelyben Bognannónak mintha sikerült volna az elmúlt években felgyülemlett összes frusztrációját kiadnia magából.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Vérző papírhold

  • - ts -

A rendszeresen visszatérő témák veszélyesek: mindig felül kell ütni a tárgyban megfogalmazott utolsó állítást. Az ilyesmi pedig egy filmzsánerbe szorítva a lehetőségek folyamatos korlátozását hozza magával.

Szűznemzés

Jobb pillanatban nem is érkezhetett volna Guillermo del Toro új Frankenstein-adaptációja. Egy istent játszó ifjú titán gondolkodó, tanítható húsgépet alkot – mesterséges intelligenciát, ha úgy tetszik.

Bárhol, kivéve nálunk

Hajléktalan botladozik végig a városon: kukákban turkál; ott vizel, ahol nem szabad (mert a mai, modern városokban szabad még valahol, pláne ingyen?); már azzal is borzolja a kedélyeket, hogy egyáltalán van.

Brahms mint gravitáció

A kamarazenélés közben a játékosok igazán közel kerülnek egymáshoz zeneileg és emberileg is. Az alkalmazkodás, kezdeményezés és követés alapvető emberi kapcsolatokat modellez. Az idei Kamara.hu Fesztivál fókuszában Pablo Casals alakja állt.

Scooter inda Művhaus

„H-P.-t, Ferrist és Ricket, a három technoistent két sarkadi vállalkozó szellemű vállalkozó, Rácz István és Drimba Péter mikrobusszal és személyautóval hozza Sarkadra május 25-én. Ezen persze most mindenki elhűl, mert a hármuk alkotta Scooter együttes mégiscsak az európai toplista élvonalát jelenti. Hogy kerülnének éppen Magyarországra, ezen belül Sarkadra!?” – írta a Békés Megyei Népújság 1995-ben arról a buliról, amelyet legendaként emlegetnek az alig kilencezer fős határ menti kisvárosban.

Who the Fuck Is SpongyaBob?

Bizonyára nem véletlen, hogy az utóbbi években sorra születnek a legfiatalabb felnőtteket, a Z generációt a maga összetettségében megmutató színházi előadások. Elgondolkodtató, hogy ezeket rendre az eggyel idősebb nemzedék (szintén nagyon fiatal) alkotói hozzák létre.