Visszhang: lemez

Ruby Hughes: End of My Days

Visszhang

A brit szopránénekes 2009-ben megnyerte a London Händel Festival énekversenyét, majd bemutatkozott a bécsi Staatsoperben, hívták ide-oda, még Budapesten és Kaposvárott is fellépett.

 Pár éve egyedibb oldalát is felfedte lemezeivel: az Echo (2022) című korongon hasonlóan eklektikus, évszázadokon átívelő műsor szerepelt, mint ezen az idei, az elmúlásról csendes melankóliával daloló kiadványon. Az End of My Days afféle konceptlemez, ha szabad ilyenről beszélni a klasszikus műfajban. Az 1948-as születésű brit komponista, Brian Elias szerzeménye nyitja, majd a divatos és nívós Caroline Shaw zenéje következik. Mindegyik kortárs darab élvezetes a fülnek, John Tavener Ahmatova-dalai – amely Dante, Borisz Paszternak és az ortodox kereszténység szellemét is megidézi – sokkal inkább hallgatóbarát, mint Kurtág hasonló művei.

Szinte slágernek számítanak a reneszánsz kori John Dowland darabjai (Flow My Tears), de Debussy Bilitis-dalai méltatlanul alulértékeltek. Ruby Hughes végül a haláltól a remény vagy megbékélés gondolatáig vezet, hiszen Mahler Feltámadás-szimfóniájának részletét is a programba építette. Természetesen átiratban, hiszen az énekesnő érzelmektől vezérelt hangját a Manchester Collective egyénien és sallangmentesen muzsikáló vonósnégyese kíséri. Hát így néz ki egy okosan felépített „koncertplaylist”. Üdítő jelenség, hogy a sokáig „rabszolgának” tekintett előadóművészek (Ravel kifejezése) alkotóként lépnek elő, bátran és szabadon válogatva öt évszázad zeneirodalmából.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Amit csak ők tudnak

A nu metalon felnőtt generáció, azaz a mai negyvenesek visszavonhatatlanul az öregedés jelének tekinthetik, hogy kedvenc irányzatuk esetében az újat jelölő „nu” annyira indokolatlan, hogy a legfontosabb zenekarok – már amelyik még aktív – mind elmúltak 30 évesek.

Hová futnál?

  • - ts -

Az Ezüst csillag egy amerikai katonai kitüntetés, afféle vitézségi érem, nagy csaták nagy hőseinek adják, 1932 óta.

Cserbenhagyás

  • - ts -

A moziból nézve az Egyesült Államok tényleg a világ csendőre: minden korban megvannak a háborús veteránjai. De nem bánik szépen velük.

Irányított hálózatok

  • Molnár T. Eszter

A csoportterápiák általában vallomásos körrel indulnak. Valahogy így: Eszter vagyok, és hiszek a csodákban.

Kozmikus dramaturgia

E csoportos kiállítás nem csupán egy csillagászati vagy mitológiai témát feldolgozó tárlat, sokkal inkább intellektuális és érzéki kaland, amely a tudomány és a művészet határmezsgyéjére vezet.

A klezmer szelleme

Egykor szebb volt a zsinagóga belseje, amely most Művészetek Házaként funkcionál Szekszárdon. Igaz, a kettő között volt csúnyább is. A ház 1897-ben épült a grazi építész, Hans Petschnig tervei alapján, aki a helyi Bodnár-ház és az Újvárosi templom tervezője is.

Aki a hidegből jött

Bizonyára a titkosszolgálatok működése iránti nem szűnő érdeklődés is magyarázza, miért jelenik meg oly sok e tárgyba tartozó elemzés, átfogó történeti munka, esettanulmány, memoár, forrásközlés.

Szerbia kontra Szerbia: az ország, amely saját magával vív harcot

  • Végel László
Tavaly november elsején 11 óra 52 perckor leomlott a felújított újvidéki pályaudvar előtetője, 15 ember halálát okozva. Senki nem látta előre, hogy a szerencsétlenség immár közel tíz hónapja tartó zűrzavart és válságot idéz elő. A Vučić-rezsim azonban nem hátrál.