2019-ben kiadta első jelentős sikereként értékelt lemezét, az Orange-et, majd néhány ütős és kórusos projekt után visszatért a vonósnégyeshez. Új albuma vibráns és életteli, ahogy a szerző fogalmaz: „erdei séta az aljnövényzet sűrűjében, egy hangyányi teremtmény rácsodálkozása a fölé magasodó, tápláló, de ismeretlen természet összetettségére”. A Three Essayst Marilynne Robinson prózastílusa ihlette, de felfokozott érzelmei révén akár a hosszú 19. század romantikusai is eszünkbe juthatnak róla, az And So és az Other Song mezzoszopránszólamát pedig maga Shaw énekli.
Bár a művek klasszikusan tonális nyelvet képviselnek, nem anakronisztikusak. A címadó vonósnégyes, az Evergreen négytételes programzene, a mohák, a hajtások, a vizek és a gyökerek portréja; a szemléletes darab utolsó, mintegy nyolcperces tétele a cselló vaskos hangjával kezdődik, majd a hegedű és a brácsa indázó motívumaival zárul. Shaw rendkívül találékonyan ír vonóshangszerekre, de a ragyogó végeredményhez az Attacca Quartet muzsikusaira is szükség van, akik maradéktalanul teljesítik a szerző dinamikára vonatkozó kívánságait, és a kvartettjáték legmagasabb szintjét képviselik a felvételen. Az album egy 12. századi francia vers megzenésítésével zárul, amelyet ugyancsak Shaw énekel: ebben a szerelmesek átkozódva üdvözlik a titkos együttlétüknek véget vető hajnalt.
A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Ha szeretné elolvasni, legyen ön is a Magyar Narancs előfizetője, vagy ha már előfizetett, jelentkezzen be!
