Cigarettes After Sex: X’s

Ha azt halljuk, hogy egy zenekar Texasból származik, akkor elsőre inkább bluesos garázsrockra asszociálunk, mint romantikus, álmodozós gitárzenére.

Pedig az El Pasóban alapított (és borzalmas nevű) Cigarettes After Sex utóbbit tűzte zászlajára, miután a frontember Greg Gonzalez egy szakítás után több órán keresztül autózott egyetlen Sade-dalt hallgatva. Első albumukra majdnem egy évtizedet kellett várni, és ezalatt a frontember alighanem oda-vissza kitanulta a „Nagy Melankolikus Gitárlexikont” a Cocteau Twinstől a Durutti Columnon át a Mazzy Starig. Az igyekezet meg is hozta gyümölcsét, a 2017-es debütáló lemezük hatalmasat ment a kritika és a közönség köreiben is, és abban az évben még Budapesten is telt házzal koncerteztek.

Az X’s a Cigarettes After Sex harmadik albuma, és ahogyan borítóik is szinte mindig ugyanolyanok (csak a háttér textúrája változik), úgy a zene sem változott, amióta Gonzalez rátalált a nyerő recept­re – a tompán puffogó dobokra, a szétzengetett gitárokra, a cammogós tempókra és a fiúzenekaros énekdallamokra. Csak éppen kissé felejthetőbbek a számok azóta, idegesítőbb a frontember bársonyosan suttogós éneke, butábbak a szövegek, és az egész kicsit mesterkéltebbnek tűnik. A lemez közepén levő dalpáros (Holding You, Holding Me; Dark Vacay) kissé menti a helyzetet, de az album nagy része leginkább a doktori disszertációjukat író PhD-hallgatóknak lehet segítség, hogy ne nagyon zavarja meg őket gondolkodás közben a háttérzene.