Visszhang: lemez

Cigarettes After Sex: X’s

Visszhang

Ha azt halljuk, hogy egy zenekar Texasból származik, akkor elsőre inkább bluesos garázsrockra asszociálunk, mint romantikus, álmodozós gitárzenére.

Pedig az El Pasóban alapított (és borzalmas nevű) Cigarettes After Sex utóbbit tűzte zászlajára, miután a frontember Greg Gonzalez egy szakítás után több órán keresztül autózott egyetlen Sade-dalt hallgatva. Első albumukra majdnem egy évtizedet kellett várni, és ezalatt a frontember alighanem oda-vissza kitanulta a „Nagy Melankolikus Gitárlexikont” a Cocteau Twinstől a Durutti Columnon át a Mazzy Starig. Az igyekezet meg is hozta gyümölcsét, a 2017-es debütáló lemezük hatalmasat ment a kritika és a közönség köreiben is, és abban az évben még Budapesten is telt házzal koncerteztek.

Az X’s a Cigarettes After Sex harmadik albuma, és ahogyan borítóik is szinte mindig ugyanolyanok (csak a háttér textúrája változik), úgy a zene sem változott, amióta Gonzalez rátalált a nyerő recept­re – a tompán puffogó dobokra, a szétzengetett gitárokra, a cammogós tempókra és a fiúzenekaros énekdallamokra. Csak éppen kissé felejthetőbbek a számok azóta, idegesítőbb a frontember bársonyosan suttogós éneke, butábbak a szövegek, és az egész kicsit mesterkéltebbnek tűnik. A lemez közepén levő dalpáros (Holding You, Holding Me; Dark Vacay) kissé menti a helyzetet, de az album nagy része leginkább a doktori disszertációjukat író PhD-hallgatóknak lehet segítség, hogy ne nagyon zavarja meg őket gondolkodás közben a háttérzene.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Vérző papírhold

  • - ts -

A rendszeresen visszatérő témák veszélyesek: mindig felül kell ütni a tárgyban megfogalmazott utolsó állítást. Az ilyesmi pedig egy filmzsánerbe szorítva a lehetőségek folyamatos korlátozását hozza magával.

Szűznemzés

Jobb pillanatban nem is érkezhetett volna Guillermo del Toro új Frankenstein-adaptációja. Egy istent játszó ifjú titán gondolkodó, tanítható húsgépet alkot – mesterséges intelligenciát, ha úgy tetszik.

Bárhol, kivéve nálunk

Hajléktalan botladozik végig a városon: kukákban turkál; ott vizel, ahol nem szabad (mert a mai, modern városokban szabad még valahol, pláne ingyen?); már azzal is borzolja a kedélyeket, hogy egyáltalán van.

Brahms mint gravitáció

A kamarazenélés közben a játékosok igazán közel kerülnek egymáshoz zeneileg és emberileg is. Az alkalmazkodás, kezdeményezés és követés alapvető emberi kapcsolatokat modellez. Az idei Kamara.hu Fesztivál fókuszában Pablo Casals alakja állt.

Scooter inda Művhaus

„H-P.-t, Ferrist és Ricket, a három technoistent két sarkadi vállalkozó szellemű vállalkozó, Rácz István és Drimba Péter mikrobusszal és személyautóval hozza Sarkadra május 25-én. Ezen persze most mindenki elhűl, mert a hármuk alkotta Scooter együttes mégiscsak az európai toplista élvonalát jelenti. Hogy kerülnének éppen Magyarországra, ezen belül Sarkadra!?” – írta a Békés Megyei Népújság 1995-ben arról a buliról, amelyet legendaként emlegetnek az alig kilencezer fős határ menti kisvárosban.

Who the Fuck Is SpongyaBob?

Bizonyára nem véletlen, hogy az utóbbi években sorra születnek a legfiatalabb felnőtteket, a Z generációt a maga összetettségében megmutató színházi előadások. Elgondolkodtató, hogy ezeket rendre az eggyel idősebb nemzedék (szintén nagyon fiatal) alkotói hozzák létre.