Visszhang: koncert

Costello and Nieve in Concert

Visszhang

A kilenc évvel ezelőtti szólókoncert után ezúttal régi zenésztársával, Steve Nieve-vel tért vissza a Müpa színpadára Elvis Costello.

Ahogy felbukkannak a színpadon, szinte úgy néznek ki, mint egy ikerpár: hasonló zakót, nadrágot és kalapot viselnek, és mindketten szemüvegesek. Costello az éneklés mellett gitáron játszik, Nieve elsősorban zongorán (nem is akárhogyan), de időnként átfordul a szintihez, és még egy furán effektezett melodikát is a kezébe vesz. A zenei hangzás néha telítettebb a színpadon látható hangszerparkhoz képest – egy pár dalban a dob és a basszus előre programozott formában szólal meg. Például a Watching the Detectivesben, amelynek pszichedelikus reggae-je az est egyik csúcspontjának bizonyul. A két angol a turnén sosem adja elő ugyanazt a szettlistát, sokszor koncerten belül változtatnak az előre tervezett programon. Gyakran az adott helyhez szabják valamennyire a dalokat, és ahogy Costello félig-meddig beígérte múlt heti lapszámunkban lejött interjújában, a Szomorú vasárnap is elhangzik; természetesen angolul. A Paul McCartney-val közösen írt dalokból ezúttal a So Like Candyre esik a választás, és a másik nagy mentor/dalszerzőtárs, Burt Bacharach is megidéződik. Felcsendül a She című Charles Aznavour-örökzöld, a (What’s So Funny ’Bout) Peace Love and Understandingben pedig Nieve is dalra fakad. Mindegyik dal az utolsónak tűnik, de mindig jön egy újabb – végül az örök sláger Alisont követő Couldn’t Call It Unexpected No. 4 a zárás, közönségből énekléssel, és a közönséget a színpadon énekeltetéssel.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

A képekbe dermedt vágy

Az Aspekt című feminista folyóirat társ­alapítója, Anna Daučíková (1950) meghatározó alakja a szlovák és a cseh feminista és queer művészetnek és a kilencvenes évektől a nemzetközi szcénának is.

Emberarcú

Volt egy történelmi pillanat ’56 után, amikor úgy tűnt: a szögesdrótot ha átszakítani nem lehet ugyan, azért átbújni alatta még sikerülhet.

Fától fáig

  • - turcsányi -

A Broke olyan, mint egy countrysláger a nehéz életű rodeócowboyról, aki elvész valahol Montanában a méteres hó alatt, s arra ébred, hogy épp lefagyóban a lába.

Kis nagy érzelmek

Egyszerű és szentimentális, de mindkettőt büszkén vállalja Baltasar Kormákur filmje. Talán az Előző életek volt utoljára ilyen: a fordulatok és a hősök döntései néha elég vadak, de sosem annyira, hogy megtörjék az azonosulás varázsát, az érzelmek őszintesége pedig mélységes hitelességet kölcsönöz a filmnek.

Nincs bocsánat

Az előadás Balássy Fanni azonos című kötetéből készült. A prózatöredékekből összeálló, műfajilag nehezen besorolható könyv a 2020-as években felnőtté váló fiatalok életkezdési pánikhelyzetéről ad meglehetősen borús képet.

Az individuum luxusa

  • Balogh Magdolna

Igazi szenzációnak ígérkezett ez a láger­napló, hiszen a mű 1978-ban csak erősen megcsonkítva jelenhetett meg a szerző magán­kiadásában, többszöri kiadói elutasítás és a publikálás jogáért folytatott 12 évnyi küzdelem után. 

Nem pontosan ugyanaz a szem

Ötvenhét turistabusz áll a parkolóban. A sofőrök dohányoznak, beszélgetnek, múlatják az időt, míg várnak az utasaikra. Akik nagyjából másfél óra alatt végeznek; előbb Auschwitz 1-et járják körbe, aztán jön Birkenau, oda át kell vinni őket, mert az cirka 3 kilométerrel távolabb van, ott aztán újabb egy-másfél órát eltöltenek majd.

Dőlve halnak

Lóhalálában terjesztették be és fogadták el egy salátatörvénybe csomagolva a védett erdők könnyebb letarolását lehetővé tevő módosításokat a kormánypárti képviselők. Az erdőkért aggódó szakemberek is csak találgatnak, kinek sürgős a várható erdőirtás.