Ezúttal is előkerülnek a megfelelési kényszer szülte szorongások (Neked megfelelni), az önértékeléssel kapcsolatos küzdelmek (Szörny vagyok), valamint az elmúlással való szembenézés nehézségei (Halálfélelem) – a visszatérő témák azonban a legkevésbé sem jelentenek önismétlést. Mélyebb rétegeket és új árnyalatokat hoznak ezek a dalok, elsősorban azáltal, hogy a könyörtelen önreflexió immár az alkotói működésre is kiterjed („Normális, hogy megfejlődjük saját magunkat időnként, de nem tudom, hogy majd hogy gondolok a gondolataimra idősként.”), a gyerekkor csodáit elgyászoló címadó darabbal pedig még közelebb kerülünk az énekes-dalszerző belső világához. Erősen szövegcentrikus számokról van szó, a figyelmet szinte minden pillanatban lekötik a leleményes nyelvi fordulatok, az apró utalások, valamint a jól adagolt irónia és a rengeteg humor, amit olykor komoly témák ellensúlyoznak.
Zeneileg abszolút a kevesebb néha több elve érvényesül, legfeljebb a vokáltémák között találkozni nagyobb ívű ötletekkel, összetettebb megoldásokkal. Mindezek mellett pedig szerencsére marad hely a lemezen olyan végtelenül szórakoztató szerzeményeknek is, mint a nyári slágerek és a fesztiválhimnuszok hangulatát idéző Sörseggű lány, amely simán pályázhatna az év legfülbemászóbb refrénje címre.
Ez egy remek cikk a nyomtatott Magyar Narancsból, amely online is elérhető.
Ha szeretné elolvasni, kérjük, fizessen elő lapunk digitális kiadására, vagy ha már előfizető, lépjen be!
Támogassa a független sajtót! Olvassa a Magyar Narancsot!
