A Marvel-univerzum 2015-ben a virágkorát élte, és Daredevil kellemesen földhözragadt, sötét és nyomasztó hátteret tudott biztosítani a mozivászon gumiszerűen csillogó, nehezebb témákat csak a dramaturgia kedvéért érintő hőseinek. Matt maga is mintha a helyét keresné ebben az új korban: otthona, Hell’s Kitchen lassan a dzsentrifikáció martalékává válik, a korrupció vadabbul tombol, mint valaha, és New York lakói fogékonyabbak egy politikai babérokra törő bűnöző bájaira, mint a szuperhősök támogatására. Újra feltűnik a színen Wilson Fisk (Vincent D’Onofrio), a hírhedt maffiavezér, aki immár nevét tisztára mosva New York polgármesteri címéért indulna…
Matt élete éppen révbe érne apró ügyvédi irodája élén, amikor szeretett barátját és kollégáját, Foggyt (Elden Henson) meggyilkolja egyik régi ellensége. Az ügyvéd bosszúszomjától vezérelve átlépi a saját maga szabta erkölcsi határvonalat, s örökre maga mögött hagyja kettős életét.
Az Újjászületés biztonsági játékot játszik, amikor a 2015-ös széria nyomvonalát követi: teret enged a feszes tárgyalótermi drámának, engedi kibontakozni Cox és D’Onofrio baljós összjátékát és a komplex figuráik közti ízletes párhuzamokat. Ugyanakkor a túlírt párbeszédek, erőltetett aktuálpolitikai párhuzamok és izgága mellékalakokkal zsúfolt történetszálak elnehezítik a szériát. A nosztalgia kevés a boldogsághoz.
A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Ha szeretné elolvasni, legyen ön is a Magyar Narancs előfizetője, vagy ha már előfizetett, jelentkezzen be!
