Visszhang: film

Mickey 17

  • SzSz
  • 2025. március 19.

Visszhang

Pong Dzsun Ho dél-koreai rendező az Élősködőkkel ült fel a filmvilág tetejére, öt évvel később pedig egy nagy költségvetésű, szatirikus emberiség- és kapitalizmuskritikával tért vissza.

A Mickey 17 azonban a léptékén túl (118 millió dollár körüli büdzséje körülbelül tízszer akkora, mint az Élősködőké és kétszer annyi, mint az eddigi legdrágább filmjéé, az Okjáé) semmi olyat nem hoz, amit nem láthattunk már tőle korábban.

Ez Pong harmadik angol nyelvű mozija, de nem csak emiatt illeszkedik remekül a 2013-as Snowpiercer – Túlélők viadala és a 2017-es Okja sormintájába: tipikus high concept sci-fi, egyszerű, ám beszédes történettel és kínosan egyértelmű társadalomkritikával. Szatírája annyira önmagától értetődő, hogy sokszor már önmaga paródiájába hajlik. Az Élősködők csavaros forgatókönyve vagy A halál jele többélű fordulatai olyan messze vannak tőle, mint a fagyos Nilfheim bolygó a Földtől. Ideérkezik az egyik utolsó emberi kolónia hajója, miután a Föld lakhatatlanná válik. Hogy pontosan hogyan vagy miként, az nem derül ki, de a pusztulásra ítélt, képzeletbeli planétánk annyiban mindenképpen jobb hely a mostaninál, hogy azon a film szerint kétszer is elbukta a választást az egomániás milliárdos, a Trump-szerű Kenneth Marshall (Mark Ruffalo), aki ezért inkább megtölti bárkáját híveivel, és elhajózik az űrbe. Vele utazik Mickey Barnes (Robert Pattinson) is, egy semmirekellő szerencsétlen, aki egy uzsorás elől menekül. Mivel semmiféle képességgel vagy tudással nem bír, beleegyezik, hogy „feláldozható” lesz: tudatát és biológiai adatait elmentik, így bármennyiszer meghalhat, egy napon belül mindig újranyomtatják. Ő az utolsó, akit ilyen technológiával sokszorosítanak, így egyszerre válik az új emberiség felbecsülhetetlen értékű tagjává, akin az idegen bolygó levegőminőségét, a legfrissebb vakcinákat és a kozmikus sugárzást is tesztelni lehet, ám mivel minden esetben pótolható (már a 17. alteregójánál tart), egyben az ő élete ér legkevesebbet a legénység összes tagja közül. S még a gebasz is beüt neki: idegen lények, a pincebogárszerű „kirázok” fogságába kerül – akik megmentik. De már késő: eltűnése után szokás szerint újranyomtatják, így két Mickey-klón van jelen egyszerre a fedélzeten, ami a törvények szerint súlyos bűnnek számít.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Vörösben

Bohumil Hrabal novelláit Balassa Eszter, a társulattal sokat dolgozó dramaturg az Európa Kiadónál nemrégiben újra megjelent Véres történetek és legendák című gyűjteményes kötet alapján dolgozta át. Vörös a zokni, a nyakkendő, de még a hajszalag is – véres drámára jöttünk –, mégsem sorolható a horror műfajába Soós Attila rendezése. Fekete humorban gazdag sztorik elevenednek meg, groteszk stílusban feltárva a kisemberek mindennapos küzdelmeit.

Magánügyek, közügyek

A félhomályos színpadon egy női alak ül az íróasztalnál, mögötte vörös fényben füst gomolyog. Létezik egy színházi mondás: ahol egy előadásban füstgép vagy stroboszkóp jelenik meg, ott véget ér a minőség. Ám ez az előadás egy holokauszthoz kapcsolódó történetet mond el, a felszálló füstnek így óhatatlanul pluszjelentése is van.

Szintén zenész

  • - turcsányi -

Nyilván nincs új a nap alatt, mindenesetre a síkhülye gyerekrabló történetét láttuk már kétszer, s éppenséggel olvashattuk is volna, ha Evan Hunter (a számos álnéven alkotó Salvatore Albert Lombinót Ed McBainként ismerjük jobban) 1959-ben publikált regénye megjelenik magyarul, de nem jelent meg, noha a szerző távolról sem alulreprezentált alakja a magyar könyvkiadásnak, beleértve a komcsit is).

Patchwork művészportrékból

A Fuga leghátsó, ámde igen nagy méretű termében látható a művész 2012 óta futó sorozatának (Ember Embernek Embere) majdnem teljes összegzése. A magángyűjtőktől is visszakölcsönzött alkotásokkal együtt a kiállításon 34 mű szerepel – sajátos, „bogis” művészportrék a nemzetközi művészszcéna volt és jelenlegi nagyjairól. S bár G. Horváth mindenekelőtt festő, a művészi Pantheonjában szerepet kapnak szobrászok, fotósok, konceptuális alkotók és performerek is.

Delejező monstrum

Egy magyar regény, amelyben alig van valami magyar. Bartók Imre legújabb – nem is könnyű összeszámolni, hányadik – könyvének főszereplője a harmincas évei elején járó francia Damien Lazard, aki két év alatt szinte a semmiből robban be a nemzetközi profi sakkvilág szűk elitjébe, üstökösszerű felemelkedése már a világbajnok kihívóját sejteti.

Szenes Zoltán volt vezérkari főnök: A NATO-nak át kell vennie a drónvédelemmel kapcsolatos ukrán tapasztalatokat

A NATO alapvetően jól reagált az orosz csali drónok lengyelországi berepülésére, de az eset rávilágít arra, hogy a szövetség még nem készült fel a dróntámadásokra. A NATO-t politikai széttagoltsága is hátrányba hozza az orosz hibrid hadviselés elleni védekezésben – erről is beszélt nekünk a védelmi szövetség déli parancsnokság volt logisztikai főnöke.

„Előbb lövetem le magam, mint hogy letérdeljek”

Az elmúlt fél évben háromszor is országos hír lett Szolnok ellenzéki – MSZP-s – polgármesterének fellépéséből, egy tömegverekedés után például Pintér Sándor belügyminisztertől kért rendőröket a közbiztonság javításáért. Fideszes elődje örökségéről, Szolnok helyzetéről és a nagypolitikáról kérdeztük a 43 éves városvezetőt.