Visszhang: film

Mickey 17

  • SzSz
  • 2025. március 19.

Visszhang

Pong Dzsun Ho dél-koreai rendező az Élősködőkkel ült fel a filmvilág tetejére, öt évvel később pedig egy nagy költségvetésű, szatirikus emberiség- és kapitalizmuskritikával tért vissza.

A Mickey 17 azonban a léptékén túl (118 millió dollár körüli büdzséje körülbelül tízszer akkora, mint az Élősködőké és kétszer annyi, mint az eddigi legdrágább filmjéé, az Okjáé) semmi olyat nem hoz, amit nem láthattunk már tőle korábban.

Ez Pong harmadik angol nyelvű mozija, de nem csak emiatt illeszkedik remekül a 2013-as Snowpiercer – Túlélők viadala és a 2017-es Okja sormintájába: tipikus high concept sci-fi, egyszerű, ám beszédes történettel és kínosan egyértelmű társadalomkritikával. Szatírája annyira önmagától értetődő, hogy sokszor már önmaga paródiájába hajlik. Az Élősködők csavaros forgatókönyve vagy A halál jele többélű fordulatai olyan messze vannak tőle, mint a fagyos Nilfheim bolygó a Földtől. Ideérkezik az egyik utolsó emberi kolónia hajója, miután a Föld lakhatatlanná válik. Hogy pontosan hogyan vagy miként, az nem derül ki, de a pusztulásra ítélt, képzeletbeli planétánk annyiban mindenképpen jobb hely a mostaninál, hogy azon a film szerint kétszer is elbukta a választást az egomániás milliárdos, a Trump-szerű Kenneth Marshall (Mark Ruffalo), aki ezért inkább megtölti bárkáját híveivel, és elhajózik az űrbe. Vele utazik Mickey Barnes (Robert Pattinson) is, egy semmirekellő szerencsétlen, aki egy uzsorás elől menekül. Mivel semmiféle képességgel vagy tudással nem bír, beleegyezik, hogy „feláldozható” lesz: tudatát és biológiai adatait elmentik, így bármennyiszer meghalhat, egy napon belül mindig újranyomtatják. Ő az utolsó, akit ilyen technológiával sokszorosítanak, így egyszerre válik az új emberiség felbecsülhetetlen értékű tagjává, akin az idegen bolygó levegőminőségét, a legfrissebb vakcinákat és a kozmikus sugárzást is tesztelni lehet, ám mivel minden esetben pótolható (már a 17. alteregójánál tart), egyben az ő élete ér legkevesebbet a legénység összes tagja közül. S még a gebasz is beüt neki: idegen lények, a pincebogárszerű „kirázok” fogságába kerül – akik megmentik. De már késő: eltűnése után szokás szerint újranyomtatják, így két Mickey-klón van jelen egyszerre a fedélzeten, ami a törvények szerint súlyos bűnnek számít.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Jön a bolond!

  • - turcsányi -

William McKinley-vel jól elbánt Hollywood. Az Egyesült Államok 25. elnöke mind ez idáig az egyetlen, aki merénylet áldozataként négy elhunyt potus közül nem kapott játékfilmet, de még csak egy részletet, epizódot sem.

Út a féktelenbe

Már a Lumière testvérek egyik első filmfelvételén, 1895-ben is egy érkező vonat látványa rémisztette halálra a párizsi közönséget.

Cica az istállóban

„Attól, hogy egy kóbor macska a Spanyol Lovasiskola istállójában szüli meg a kiscicáit, még nem lesznek lipicaiak” – imigyen szólt egy névtelen kommentelő a film rendezőjének honosítási ügyét olvasva.

A hegyek hangja

„Ez a zene nem arra való, hogy hallgassuk, hanem arra, hogy táncoljunk rá” – magyarázza a film – eredeti címén, a Sirāt – egyik szereplője a sivatagi rave-partyban eltűnt lánya után kutató Luisnak (Sergi López) a film magját alkotó technozene értelmét. Az apa fiával, Estebannal (Bruno Núñez Arjona) és kutyájukkal, Pipával érkezik a marokkói sivatag közepén rendezett illegális rave-fesztiválra, hogy elszántan, de teljesen felkészületlenül előkerítse Mart.

A jóság hímpora

Krasznahorkai László első poszt-Nobel-regénye játékos, bonyolult, színpompás mű. Főszereplője egy múzeumi lepketudós, entomológus (azaz a rovartan szakértője), akit váratlanul egy bonyolult elméleti problémával keres meg a munkájában elakadt író, bizonyos Krasznahorkai László, aki kísértetiesen emlékeztet a nyilvános fellépésekből és megnyilatkozásokból ismert Krasznahorkai Lászlóra.

Főszerepben az Első sírásó

A november 6-án zárult igazgatói pályázaton Lipics Zsoltot hirdették ki győztesnek Darabont Mikold ellenében, azonban nagyon sok ellentmondás és fordulat jellemezte az elmúlt időszakot. A régi-új igazgató mellett csupán a NER-es lapokban folytatott sikerpropagandája szólt, pályázata egy realista, szakmaiságra építő programmal ütközött meg.