Most is szerencsésebb lett volna új címet adni, ha már ez a nagyon jól működő új fordítás (Puskás Samu, a darab rendezőjének munkája) elkészült, mert az eredeti gyakorlatilag értelmezhetetlen. (A film világában egy fiktív teret jelent, de ez a színpadi változatban semmilyen formában nem kap magyarázatot.) Egy jó nevű egyetem tanári szobájában vagyunk végig, steril tér. John (Szabó Kimmel Tamás) a hallgatók kedvence. Lázadó szellem, erős gondolatai vannak az intézményrendszerről és az oktatás szerepéről, és nagyon szeret tanítani. Egy délután, épp a legrosszabb pillanatban (John a professzori kinevezését előre ünneplendő, házvásárlás közepén van) berobban hozzá Carol (Hermányi Mariann), aki támadóan és agresszíven a saját rossz teljesítménye miatt teszi felelőssé, és kéri, találjanak megoldást. John furcsa alkut ajánl: felkészíti magánúton Carolt. A következő jelenetben már tudjuk: Carol feljelentést tett, szexuális zaklatás vádjával. Hiába tudjuk, mikor íródott a darab, rettentően mainak érezzük. De nem a felkavaró és aktuális témája miatt lesz ez kiváló előadás, hanem elsősorban a két színész alakítása miatt, ami persze nem működne a pergő, erős mondatok nélkül. Mametnek nagyon jól felismerhető színpadi nyelve van: feszes, dialógusok, félmondatok, amelyeket sikerül a legtermészetesebb módon hozni. Szabó Kimmel alakítása természetes és meggyőző. Látjuk, ahogy a karizmatikus oktató hogyan roppan össze, minden rezdülése lekövethető. Csodálatosan megágyaz Hermányi felzaklatóan hiteles játékának. Üresjáratok nélküli, felzaklató és elgondolkodtató előadás.
A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Ha szeretné elolvasni, legyen ön is a Magyar Narancs előfizetője, vagy ha már előfizetett, jelentkezzen be!
