Visszhang: lemez

Doves: Constellations for the Lonely

Visszhang

2020 kevés jó híre közül az egyik az volt, hogy a Doves több mint egy évtized szünet után új albumot adott ki.

De a turné már elmaradt Jimi Goodwin énekes-basszusgitáros mentális, addikciós problémái miatt. A manchesteri együttes másik két tagja, vagyis a Williams ikrek a feloszlást fontolgatták, de végül a dalszerzésbe menekültek. Közben kiderült, hogy amolyan önterápiás jelleggel Goodwin is dolgozott otthon új zenéken. És ahogy a tesók fogalmaztak, „az új album végül megmentette a zenekart”. Ahogy részben a cím is sugallja, a Constellations for the Lonely a kívülállóknak, a meg nem értetteknek szól, és ugyan a dalok sok esetben az elmúlás témáját érintik, Jez Williams szerint a Doves reményt kívánt adni ezekben a sötét időkben. Az előző lemezhez hasonlóan itt is a nyitószám a csúcspont: a Renegade a 2009-es Kingdom of Rust Vangelist idéző, Blade Runner-es világához nyúl vissza, szövegében még meg is idézi Rutger Hauer híres monológját. A lemezen végig középtempó uralkodik, a hangulat szokás szerint elszállós, remekül fuzionál az elektronika a rockkal. Mégis ez a Doves legkevésbé zseniális munkája, bár sok más zenekar mindenét odaadná egy ilyen albumért. A most induló turnén Goodwin nem vesz részt, az énekrészeit a Williamsek vállalták át (a lemezen több dalban is énekelnek), viszont a frontember megígérte, hogy vissza fog térni a színpadra, ráadásul vannak ötletei a hetedik albumhoz.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Jön a bolond!

  • - turcsányi -

William McKinley-vel jól elbánt Hollywood. Az Egyesült Államok 25. elnöke mind ez idáig az egyetlen, aki merénylet áldozataként négy elhunyt potus közül nem kapott játékfilmet, de még csak egy részletet, epizódot sem.

Út a féktelenbe

Már a Lumière testvérek egyik első filmfelvételén, 1895-ben is egy érkező vonat látványa rémisztette halálra a párizsi közönséget.

Cica az istállóban

„Attól, hogy egy kóbor macska a Spanyol Lovasiskola istállójában szüli meg a kiscicáit, még nem lesznek lipicaiak” – imigyen szólt egy névtelen kommentelő a film rendezőjének honosítási ügyét olvasva.

A hegyek hangja

„Ez a zene nem arra való, hogy hallgassuk, hanem arra, hogy táncoljunk rá” – magyarázza a film – eredeti címén, a Sirāt – egyik szereplője a sivatagi rave-partyban eltűnt lánya után kutató Luisnak (Sergi López) a film magját alkotó technozene értelmét. Az apa fiával, Estebannal (Bruno Núñez Arjona) és kutyájukkal, Pipával érkezik a marokkói sivatag közepén rendezett illegális rave-fesztiválra, hogy elszántan, de teljesen felkészületlenül előkerítse Mart.

A jóság hímpora

Krasznahorkai László első poszt-Nobel-regénye játékos, bonyolult, színpompás mű. Főszereplője egy múzeumi lepketudós, entomológus (azaz a rovartan szakértője), akit váratlanul egy bonyolult elméleti problémával keres meg a munkájában elakadt író, bizonyos Krasznahorkai László, aki kísértetiesen emlékeztet a nyilvános fellépésekből és megnyilatkozásokból ismert Krasznahorkai Lászlóra.

Főszerepben az Első sírásó

A november 6-án zárult igazgatói pályázaton Lipics Zsoltot hirdették ki győztesnek Darabont Mikold ellenében, azonban nagyon sok ellentmondás és fordulat jellemezte az elmúlt időszakot. A régi-új igazgató mellett csupán a NER-es lapokban folytatott sikerpropagandája szólt, pályázata egy realista, szakmaiságra építő programmal ütközött meg.

Őrült rendszer, de van benne pénz

  • Szekeres István

Amikor a tavalyi párizsi olimpián a tekvandós Márton Viviana megszerezte a hatodik – igaz, spanyol import – aranyérmünket, Orbán Viktor (noha eredetileg nyolcat várt) SMS-t küldött Schmidt Ádám sportállamtitkárnak: „Maradhat.” A kincstári humor mögül is elővillant a tény, hogy a sportélet is a miniszterelnök kezében van.