Visszhang: lemez

Doves: Constellations for the Lonely

Visszhang

2020 kevés jó híre közül az egyik az volt, hogy a Doves több mint egy évtized szünet után új albumot adott ki.

De a turné már elmaradt Jimi Goodwin énekes-basszusgitáros mentális, addikciós problémái miatt. A manchesteri együttes másik két tagja, vagyis a Williams ikrek a feloszlást fontolgatták, de végül a dalszerzésbe menekültek. Közben kiderült, hogy amolyan önterápiás jelleggel Goodwin is dolgozott otthon új zenéken. És ahogy a tesók fogalmaztak, „az új album végül megmentette a zenekart”. Ahogy részben a cím is sugallja, a Constellations for the Lonely a kívülállóknak, a meg nem értetteknek szól, és ugyan a dalok sok esetben az elmúlás témáját érintik, Jez Williams szerint a Doves reményt kívánt adni ezekben a sötét időkben. Az előző lemezhez hasonlóan itt is a nyitószám a csúcspont: a Renegade a 2009-es Kingdom of Rust Vangelist idéző, Blade Runner-es világához nyúl vissza, szövegében még meg is idézi Rutger Hauer híres monológját. A lemezen végig középtempó uralkodik, a hangulat szokás szerint elszállós, remekül fuzionál az elektronika a rockkal. Mégis ez a Doves legkevésbé zseniális munkája, bár sok más zenekar mindenét odaadná egy ilyen albumért. A most induló turnén Goodwin nem vesz részt, az énekrészeit a Williamsek vállalták át (a lemezen több dalban is énekelnek), viszont a frontember megígérte, hogy vissza fog térni a színpadra, ráadásul vannak ötletei a hetedik albumhoz.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

A béketárgyalás, ami meg sem történt

De megtörténhet még? Egyelőre elmarad a budapesti csúcs, és ez elsősorban azt mutatja, hogy Putyin és Trump nagyon nincsenek egy lapon. Az orosz diktátor hajthatatlan, az amerikai elnök viszont nem érti őt – és így újra és újra belesétál a csapdáiba.

Fél disznó

A film plakátján motoron ül egy felnőtt férfi és egy fiú. Mindketten hátranéznek. A fiú azt kutatja döbbenten, daccal, hogy mit hagytak maguk mögött, a férfi önelégülten mosolyog: „Na látod, te kis szaros lázadó, hova viszlek én?

Ketten a gombolyagok közt

Az Álmok az íróból lett filmrendező Dag Johan Haugerud trilógiájának utolsó darabja. Habár inkább az elsőnek érződik, hiszen itt az intimitás és a bimbózó szexualitás első lépé­seit viszi színre.

Dinnyék közt a gyökér

Ha van olyan, hogy kortárs operett, akkor A Répakirály mindenképpen az. Kovalik Balázs rendezése úgy nagyon mai, hogy közben komolyan veszi a klasszikus operett szabályait. Továbbírja és megőrzi, kedvesen ironizál vele, de nem neveti ki.

Az esendő ember felmutatása 5.6-os rekesszel, 28-as optikával

  • Simonyi Balázs
Az október közepén elhunyt Benkő Imre az autonóm fotóriport műfajában alkotott, a hétköznapiból metszett ki mintákat, és avatta az átlagost elemeltté. Méltóságot, figyelmet adott alanyainak, képeiről nyugalom, elfogadás és az ezredforduló évtizedeinek tömény lenyomata világlik.

Trump, a nagy béketeremtő?

Bár a gázai háborút sikerült leállítani, a Trump-féle „peace deal” valójában ott sem egy békemegállapodás, legfeljebb egy keretterv. Ukrajna esetében viszont Trump még a béketerv precíz kiszabásáig sem jutott el.