Visszhang: lemez

Doves: Constellations for the Lonely

Visszhang

2020 kevés jó híre közül az egyik az volt, hogy a Doves több mint egy évtized szünet után új albumot adott ki.

De a turné már elmaradt Jimi Goodwin énekes-basszusgitáros mentális, addikciós problémái miatt. A manchesteri együttes másik két tagja, vagyis a Williams ikrek a feloszlást fontolgatták, de végül a dalszerzésbe menekültek. Közben kiderült, hogy amolyan önterápiás jelleggel Goodwin is dolgozott otthon új zenéken. És ahogy a tesók fogalmaztak, „az új album végül megmentette a zenekart”. Ahogy részben a cím is sugallja, a Constellations for the Lonely a kívülállóknak, a meg nem értetteknek szól, és ugyan a dalok sok esetben az elmúlás témáját érintik, Jez Williams szerint a Doves reményt kívánt adni ezekben a sötét időkben. Az előző lemezhez hasonlóan itt is a nyitószám a csúcspont: a Renegade a 2009-es Kingdom of Rust Vangelist idéző, Blade Runner-es világához nyúl vissza, szövegében még meg is idézi Rutger Hauer híres monológját. A lemezen végig középtempó uralkodik, a hangulat szokás szerint elszállós, remekül fuzionál az elektronika a rockkal. Mégis ez a Doves legkevésbé zseniális munkája, bár sok más zenekar mindenét odaadná egy ilyen albumért. A most induló turnén Goodwin nem vesz részt, az énekrészeit a Williamsek vállalták át (a lemezen több dalban is énekelnek), viszont a frontember megígérte, hogy vissza fog térni a színpadra, ráadásul vannak ötletei a hetedik albumhoz.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Vérző papírhold

  • - ts -

A rendszeresen visszatérő témák veszélyesek: mindig felül kell ütni a tárgyban megfogalmazott utolsó állítást. Az ilyesmi pedig egy filmzsánerbe szorítva a lehetőségek folyamatos korlátozását hozza magával.

Szűznemzés

Jobb pillanatban nem is érkezhetett volna Guillermo del Toro új Frankenstein-adaptációja. Egy istent játszó ifjú titán gondolkodó, tanítható húsgépet alkot – mesterséges intelligenciát, ha úgy tetszik.

Bárhol, kivéve nálunk

Hajléktalan botladozik végig a városon: kukákban turkál; ott vizel, ahol nem szabad (mert a mai, modern városokban szabad még valahol, pláne ingyen?); már azzal is borzolja a kedélyeket, hogy egyáltalán van.

Brahms mint gravitáció

A kamarazenélés közben a játékosok igazán közel kerülnek egymáshoz zeneileg és emberileg is. Az alkalmazkodás, kezdeményezés és követés alapvető emberi kapcsolatokat modellez. Az idei Kamara.hu Fesztivál fókuszában Pablo Casals alakja állt.

Scooter inda Művhaus

„H-P.-t, Ferrist és Ricket, a három technoistent két sarkadi vállalkozó szellemű vállalkozó, Rácz István és Drimba Péter mikrobusszal és személyautóval hozza Sarkadra május 25-én. Ezen persze most mindenki elhűl, mert a hármuk alkotta Scooter együttes mégiscsak az európai toplista élvonalát jelenti. Hogy kerülnének éppen Magyarországra, ezen belül Sarkadra!?” – írta a Békés Megyei Népújság 1995-ben arról a buliról, amelyet legendaként emlegetnek az alig kilencezer fős határ menti kisvárosban.

Who the Fuck Is SpongyaBob?

Bizonyára nem véletlen, hogy az utóbbi években sorra születnek a legfiatalabb felnőtteket, a Z generációt a maga összetettségében megmutató színházi előadások. Elgondolkodtató, hogy ezeket rendre az eggyel idősebb nemzedék (szintén nagyon fiatal) alkotói hozzák létre.

A Mi Hazánk és a birodalom

A Fidesz főleg az orosz kapcsolat gazdasági előnyeit hangsúlyozza, Toroczkai László szélsőjobboldali pártja viszont az ideo­lógia terjesztésében vállal nagy szerepet. A párt­elnök nemrég Szocsiban találkozott Dmitrij Medvegyevvel, de egyébként is régóta jól érzi magát oroszok közt.