Visszhang: lemez

Doves: Constellations for the Lonely

Visszhang

2020 kevés jó híre közül az egyik az volt, hogy a Doves több mint egy évtized szünet után új albumot adott ki.

De a turné már elmaradt Jimi Goodwin énekes-basszusgitáros mentális, addikciós problémái miatt. A manchesteri együttes másik két tagja, vagyis a Williams ikrek a feloszlást fontolgatták, de végül a dalszerzésbe menekültek. Közben kiderült, hogy amolyan önterápiás jelleggel Goodwin is dolgozott otthon új zenéken. És ahogy a tesók fogalmaztak, „az új album végül megmentette a zenekart”. Ahogy részben a cím is sugallja, a Constellations for the Lonely a kívülállóknak, a meg nem értetteknek szól, és ugyan a dalok sok esetben az elmúlás témáját érintik, Jez Williams szerint a Doves reményt kívánt adni ezekben a sötét időkben. Az előző lemezhez hasonlóan itt is a nyitószám a csúcspont: a Renegade a 2009-es Kingdom of Rust Vangelist idéző, Blade Runner-es világához nyúl vissza, szövegében még meg is idézi Rutger Hauer híres monológját. A lemezen végig középtempó uralkodik, a hangulat szokás szerint elszállós, remekül fuzionál az elektronika a rockkal. Mégis ez a Doves legkevésbé zseniális munkája, bár sok más zenekar mindenét odaadná egy ilyen albumért. A most induló turnén Goodwin nem vesz részt, az énekrészeit a Williamsek vállalták át (a lemezen több dalban is énekelnek), viszont a frontember megígérte, hogy vissza fog térni a színpadra, ráadásul vannak ötletei a hetedik albumhoz.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Mesterségvizsga

Egyesek szerint az olyan magasröptű dolgokhoz, mint az alkotás – legyen az dalszerzés, írás, vagy jelen esetben: színészet –, kell valami velünk született, romantikus adottság, amelyet jobb híján tehetségnek nevezünk.

Elmondom hát mindenkinek

  • - ts -

Podhradská Lea filmje magánközlemény. Valamikor régen elveszett a testvére. Huszonhét évvel az eltűnése után Podhradská Lea fogta a kameráját és felkerekedett, hogy majd ő megkeresi.

Nem oda, Verona!

  • - turcsányi -

Valahol a 19. század közepén, közelebbről 1854-ben járunk – évtizedekre tehát az államalapítástól –, Washington területén.

Nagyon fáj

  • Molnár T. Eszter

Amióta először eltáncolta egy kőkori vadász, ahogy a társát agyontaposta a sebzett mamut, a fájdalom a táncművészet egyik legfontosabb toposza.