Visszhang: film

Éjszakai mesék

  • SzSz
  • 2021. október 6.

Visszhang

Kiközösítés, szerelmi csalódás, egy barát elvesztése – ilyesmiktől rettegünk pubertáskorban.

Ha közben szemüveges, introvertált kissrácok vagyunk, mint Alex, aki naphosszat mindenféle horrortörténeteket körmöl a füzetébe, az csak rátesz egy lapáttal. Hősünk szerzői tapasztalatai ellenére is elég hamar belelép egy boszorkány csapdájába, illetve egy ódon házba, amely évszázadok óta gyerekeket fogyaszt. Csak úgy kerülheti el végzetét, ha minden este új libabőrös sztorival szórakoztatja az őt és Yasmin nevű társát fogva tartó boszorkányt.

Ha Stephen King Marvel-hős lenne, bizonyára így festene az eredettörténete, de válogatott horrormeséket bemutató antológia keretének sem lenne utolsó az Éjszakai mesék, az alkotók azonban egészen más irányba vitték el J. A. White 2018-as gyerekkönyvének adaptációját. David Yarovesky rendező igyekezett az eredeti mű szellemiségét megtartva mérsékelten rémisztgetni: a megelevenedő lények épp csak annyira félelmetesek, hogy a tizenéveseknek néhány álmatlan éjszakát okozzanak. A felnőttek szórakoztatásáról pedig Krysten Ritter boszija gondoskodik, aki egyszerre hozza a gonosz mostohák rosszindulatát és az olyan főgenyák szemétkedő humorát, akiket a végére általában megszeretünk. Az őt szolgáló, láthatatlanságra képes macska, a hatalmas pók, vagy épp a Jancsi és Juliska cseppet sem mesebeli vasorrú bábája persze rémisztőek – de nem hasonlíthatók ahhoz a kínhoz, amit az a gyerek él át, aki úgy érzi, nem tartozik sehová és senki nem fogadja el őt. Kár, hogy a film az előbbiekre helyezi a hangsúlyt.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

A képekbe dermedt vágy

Az Aspekt című feminista folyóirat társ­alapítója, Anna Daučíková (1950) meghatározó alakja a szlovák és a cseh feminista és queer művészetnek és a kilencvenes évektől a nemzetközi szcénának is.

Emberarcú

Volt egy történelmi pillanat ’56 után, amikor úgy tűnt: a szögesdrótot ha átszakítani nem lehet ugyan, azért átbújni alatta még sikerülhet.

Fától fáig

  • - turcsányi -

A Broke olyan, mint egy countrysláger a nehéz életű rodeócowboyról, aki elvész valahol Montanában a méteres hó alatt, s arra ébred, hogy épp lefagyóban a lába.

Kis nagy érzelmek

Egyszerű és szentimentális, de mindkettőt büszkén vállalja Baltasar Kormákur filmje. Talán az Előző életek volt utoljára ilyen: a fordulatok és a hősök döntései néha elég vadak, de sosem annyira, hogy megtörjék az azonosulás varázsát, az érzelmek őszintesége pedig mélységes hitelességet kölcsönöz a filmnek.

Nincs bocsánat

Az előadás Balássy Fanni azonos című kötetéből készült. A prózatöredékekből összeálló, műfajilag nehezen besorolható könyv a 2020-as években felnőtté váló fiatalok életkezdési pánikhelyzetéről ad meglehetősen borús képet.

Az individuum luxusa

  • Balogh Magdolna

Igazi szenzációnak ígérkezett ez a láger­napló, hiszen a mű 1978-ban csak erősen megcsonkítva jelenhetett meg a szerző magán­kiadásában, többszöri kiadói elutasítás és a publikálás jogáért folytatott 12 évnyi küzdelem után. 

Nem pontosan ugyanaz a szem

Ötvenhét turistabusz áll a parkolóban. A sofőrök dohányoznak, beszélgetnek, múlatják az időt, míg várnak az utasaikra. Akik nagyjából másfél óra alatt végeznek; előbb Auschwitz 1-et járják körbe, aztán jön Birkenau, oda át kell vinni őket, mert az cirka 3 kilométerrel távolabb van, ott aztán újabb egy-másfél órát eltöltenek majd.