Ha közben szemüveges, introvertált kissrácok vagyunk, mint Alex, aki naphosszat mindenféle horrortörténeteket körmöl a füzetébe, az csak rátesz egy lapáttal. Hősünk szerzői tapasztalatai ellenére is elég hamar belelép egy boszorkány csapdájába, illetve egy ódon házba, amely évszázadok óta gyerekeket fogyaszt. Csak úgy kerülheti el végzetét, ha minden este új libabőrös sztorival szórakoztatja az őt és Yasmin nevű társát fogva tartó boszorkányt.
Ha Stephen King Marvel-hős lenne, bizonyára így festene az eredettörténete, de válogatott horrormeséket bemutató antológia keretének sem lenne utolsó az Éjszakai mesék, az alkotók azonban egészen más irányba vitték el J. A. White 2018-as gyerekkönyvének adaptációját. David Yarovesky rendező igyekezett az eredeti mű szellemiségét megtartva mérsékelten rémisztgetni: a megelevenedő lények épp csak annyira félelmetesek, hogy a tizenéveseknek néhány álmatlan éjszakát okozzanak. A felnőttek szórakoztatásáról pedig Krysten Ritter boszija gondoskodik, aki egyszerre hozza a gonosz mostohák rosszindulatát és az olyan főgenyák szemétkedő humorát, akiket a végére általában megszeretünk. Az őt szolgáló, láthatatlanságra képes macska, a hatalmas pók, vagy épp a Jancsi és Juliska cseppet sem mesebeli vasorrú bábája persze rémisztőek – de nem hasonlíthatók ahhoz a kínhoz, amit az a gyerek él át, aki úgy érzi, nem tartozik sehová és senki nem fogadja el őt. Kár, hogy a film az előbbiekre helyezi a hangsúlyt.
Ez egy remek cikk a nyomtatott Magyar Narancsból, amely online is elérhető.
Ha szeretné elolvasni, kérjük, fizessen elő lapunk digitális kiadására, vagy ha már előfizető, lépjen be!
Támogassa a független sajtót! Olvassa a Magyar Narancsot!
