Visszhang: lemez

Elgar: Violin Concerto / Vilde Frang

Visszhang

A szigetországban megbecsült, máshol inkább csak „kismesternek” elkönyvelt Edward Elgar egyetlen darabbal lett igazán népszerű.

A Jacqueline du Pré által felemelt csellóverseny mellett ismerhetjük a h-moll hegedűversenyét is, amelyet nem másnak, mint Fritz Kreislernek komponált 1910-ben. A késő romantika komponistájának zenéje ezután kiment a divatból, s csak évtizedek múltán nyerte vissza elismertségét: de a versenyművet nehézsége, emberfeletti technikai követelményei miatt számon tartották a hegedűsök. A norvég hegedűművész, Vilde Frang új albumát már­is bátran sorolhatjuk a legjobb interpretációk közé. (Yehudi Menuhin archív lemeze, amelyet Elgar vezényletével készített 1931-ben, etalonnak számít, és emlékezetes Nigel Kennedy 1984-es felvétele is. De már annak is negyven éve!)

Vilde Frang játéka egyszerre elvarázsolt és erős, határozott, izmos tónusú, a hallgatónak ellenkezni sincsen ideje, az előadás máris magával rántja. A lassú tétel elbűvölő szépségű és nemesi tartású, szemérmes, visszafogott. A zárótétel kettős fogásai és gyors futamai révén valódi mutatvány, de nem cirkuszi. A Deutsches Sym­phonie-Orchester tisztán és egységben muzsikál Robin Ticciati pálcájának intéseire. Végül két miniatűrt hallunk: a Carissimát Elgartól, és a The Gardens at Eastwell című dalt William Lloyd Webbertől (az ismert musicalszerző apjától). Kreisler annak idején merészen Beethoven és Brahms mellé sorolta Elgart, s olykor-olykor úgy érezzük, talán igaza volt.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Jön a bolond!

  • - turcsányi -

William McKinley-vel jól elbánt Hollywood. Az Egyesült Államok 25. elnöke mind ez idáig az egyetlen, aki merénylet áldozataként négy elhunyt potus közül nem kapott játékfilmet, de még csak egy részletet, epizódot sem.

Út a féktelenbe

Már a Lumière testvérek egyik első filmfelvételén, 1895-ben is egy érkező vonat látványa rémisztette halálra a párizsi közönséget.

Cica az istállóban

„Attól, hogy egy kóbor macska a Spanyol Lovasiskola istállójában szüli meg a kiscicáit, még nem lesznek lipicaiak” – imigyen szólt egy névtelen kommentelő a film rendezőjének honosítási ügyét olvasva.

A hegyek hangja

„Ez a zene nem arra való, hogy hallgassuk, hanem arra, hogy táncoljunk rá” – magyarázza a film – eredeti címén, a Sirāt – egyik szereplője a sivatagi rave-partyban eltűnt lánya után kutató Luisnak (Sergi López) a film magját alkotó technozene értelmét. Az apa fiával, Estebannal (Bruno Núñez Arjona) és kutyájukkal, Pipával érkezik a marokkói sivatag közepén rendezett illegális rave-fesztiválra, hogy elszántan, de teljesen felkészületlenül előkerítse Mart.

A jóság hímpora

Krasznahorkai László első poszt-Nobel-regénye játékos, bonyolult, színpompás mű. Főszereplője egy múzeumi lepketudós, entomológus (azaz a rovartan szakértője), akit váratlanul egy bonyolult elméleti problémával keres meg a munkájában elakadt író, bizonyos Krasznahorkai László, aki kísértetiesen emlékeztet a nyilvános fellépésekből és megnyilatkozásokból ismert Krasznahorkai Lászlóra.

Főszerepben az Első sírásó

A november 6-án zárult igazgatói pályázaton Lipics Zsoltot hirdették ki győztesnek Darabont Mikold ellenében, azonban nagyon sok ellentmondás és fordulat jellemezte az elmúlt időszakot. A régi-új igazgató mellett csupán a NER-es lapokban folytatott sikerpropagandája szólt, pályázata egy realista, szakmaiságra építő programmal ütközött meg.

Őrült rendszer, de van benne pénz

  • Szekeres István

Amikor a tavalyi párizsi olimpián a tekvandós Márton Viviana megszerezte a hatodik – igaz, spanyol import – aranyérmünket, Orbán Viktor (noha eredetileg nyolcat várt) SMS-t küldött Schmidt Ádám sportállamtitkárnak: „Maradhat.” A kincstári humor mögül is elővillant a tény, hogy a sportélet is a miniszterelnök kezében van.