Visszhang: film

Szeretlek, Gloria

Visszhang

Fejben szeretjük elválasztani a gondoskodást és a munkát; azt, amit önzetlenül adunk, illetve amit fizetségért csinálunk.

Ez a választóvonal tesz vakká minket a (többnyire még mindig nők által végzett) házimunka/gyereknevelés munka jellegére és a szexmunka, az ápolási vagy házvezetői szolgáltatások szürkezónáira, ahol a kötelesség és az érzelmek nyugtalanítóan összemosódnak. Marie Amachoukeli francia-grúz rendező ebben élte élete első éveit: születésétől hétéves koráig egy portugál dada nevelte, aki egy napon visszatért szülőhazájába, magára hagyva a kislányt, aki anyjaként tekintett rá.

A francia Cléo (Louise Mauroy-Panzani) csecsemőkorában veszíti el édesanyját. Apja dadát (Ilça Moreno Zego) fogad mellé, akihez mindennél jobban ragaszkodik. Gloriának egy nap vissza kell térnie a Zöld-foki-szigetekre. Hogy enyhítse az elválás fájdalmát, a nyári vakáció idejére meghívja a kislányt otthonába, de Cléo érkezése a saját családját is felkavarja. Amachoukeli a tapintható intimitásra, a szinte elviselhetetlen intenzitással megélt gyermeki érzetekre és érzelmi útvesztőkre irányítja figyelmét. A kamerát szándékoltan gyermeki magasságba helyezi, s meleg közelikben mutatja meg a nevelt gyermek és a dada egységét, amelyben szinte elvesznek az énhatárok, múltjukat pedig pasztellszínű, elmosódott animációkban fejti vissza, amelyek imitálják a homályos gyermeki emlékezést. Mintha a néző maga is mindent először tapasztalna; a perzselő féltékenység, a sós könnyek és a trópusi nap melege éppolyan valódinak, közvetlennek tetszenek, mint színészei jelenléte.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

A képekbe dermedt vágy

Az Aspekt című feminista folyóirat társ­alapítója, Anna Daučíková (1950) meghatározó alakja a szlovák és a cseh feminista és queer művészetnek és a kilencvenes évektől a nemzetközi szcénának is.

Emberarcú

Volt egy történelmi pillanat ’56 után, amikor úgy tűnt: a szögesdrótot ha átszakítani nem lehet ugyan, azért átbújni alatta még sikerülhet.

Fától fáig

  • - turcsányi -

A Broke olyan, mint egy countrysláger a nehéz életű rodeócowboyról, aki elvész valahol Montanában a méteres hó alatt, s arra ébred, hogy épp lefagyóban a lába.

Kis nagy érzelmek

Egyszerű és szentimentális, de mindkettőt büszkén vállalja Baltasar Kormákur filmje. Talán az Előző életek volt utoljára ilyen: a fordulatok és a hősök döntései néha elég vadak, de sosem annyira, hogy megtörjék az azonosulás varázsát, az érzelmek őszintesége pedig mélységes hitelességet kölcsönöz a filmnek.

Nincs bocsánat

Az előadás Balássy Fanni azonos című kötetéből készült. A prózatöredékekből összeálló, műfajilag nehezen besorolható könyv a 2020-as években felnőtté váló fiatalok életkezdési pánikhelyzetéről ad meglehetősen borús képet.

Az individuum luxusa

  • Balogh Magdolna

Igazi szenzációnak ígérkezett ez a láger­napló, hiszen a mű 1978-ban csak erősen megcsonkítva jelenhetett meg a szerző magán­kiadásában, többszöri kiadói elutasítás és a publikálás jogáért folytatott 12 évnyi küzdelem után.