Visszhang: lemez

Gold Panda: The Work

  • - minek -
  • 2022. november 16.

Visszhang

Derwin Dicker a brit elektronikus (tánc)zene late bloomere.

Már akkor közel járt a harminchoz, amikor Gold Panda néven kiadta első felvételeit, de az a friss hangzás, amit máig kihallani például a 2009-es Back Home-ból, valósággal felrobbantotta a szcénát. Gondosan feldarabolt és egymáshoz illesztett hangszerfutamok, folyton-folyvást megbotló ritmusok egy finoman bontakozó, érzelmes és harmonikus, testet-elmét megmozgató szerzemény szolgálatába állítva. Védjegye a sokszínűség, amihez számos fedőnév tartozik. 2019-ben DJ Jenifa néven adott ki egy albumnyi gusztusos-ropogós house-szerű zenét, Sellingként pedig a Simian Mobile Discós Jas Shaw társaságában készített kísérletező albumot. Bár a Gold Panda fedőnevet hat éven át pihentette, most egy teljes albumon mutatja meg, mi az, ami kivételessé teszi őt pályatársai között. A The Work cím utalás az önvizsgálattal, terápiával és tisztulással eltöltött évekre, amikor a kreatív alkotómunka is a gyógyulást szolgálta. Dicker kezében ismét jól állt az olló és a ragasztó: a gondos szerkesztés-komponálás során a sok-sok kivágás rendre a megfelelő helyre került, a beateket pedig csak bólogatva lehet kibírni. A különleges sodrású, japán zenei motívumokkal megbolondított, rendhagyó downtempo/trip hop szerzemények közé becsúszhat egy-egy olyan euforikus darab, mint az I’ve Felt Better (Than I Do Now), vagy a post-post dubstep Plastic Future, utóbbi – rácáfolva a címére – maga a megtestesült keserédes nosztalgia.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

A kutya mellett

A filmművészetben a Baran című, egyszerre realista és költői remekmű (Madzsid Madzsidi) jóvoltából csodálkozhatott rá a világ először az iráni afgán menekültek sorsára.

Iszony

Kegyetlen, utálatos film Veronika Franz és Severin Fiala legújabb munkája (ők a felelősek a 2014-es, hasonlóan bársonyos Jó éjt, anyu! című horrorért).

Elvis gyémánt félkrajcárja

  • - turcsányi -

Van a Hülye Járások Minisztériumának egy vígjátéki alosztálya, ott írták elő, hogy ha valaki el akarja kerülni a helyzetkomikumok – művészileg nyilván szerfelett alantas – eszköztárának használatát, hősét úgy kell járatnia (lehetőleg a medence partján), hogy a mozgása végig magán hordozza a szerepét.

Saját magány

A Comédie-Française évszázadok óta egyre bővülő, immár többezresre duzzadt repertoárjából most a klasszicista szerző modern köntösbe bújt, Guy Cassiers rendezésében újragondolt változatát hozták el Budapestre – pár hónappal a premier után.

Az én bilincsei

A Losoncról származó Koós Gábor (1986) a Képzőművészeti Egyetem grafikaszakán végzett, és még tanulmányai idején monumentális, több mint két méter magas munkáival lett ismert.

Kihaltunk volna

Ez az átfogó nőtörténeti mű nem Hatsepszut, az egyiptomi fáraónő, vagy Endehuanna, a sumér költőnő, és még csak nem is a vadászó férfi, gyűjtögető nő meséjével kezdődik, hanem egy mára kihalt, hüvelykujjnyi, rovarevő, tojásrakó, pocokszerű lénytől indulunk el, amely még a dinoszauruszok lába mellett osonva vadászott.

Alexandra, maradj velünk!

"Alexandra velünk marad. S velünk marad ez a gondolkodásmód, ez a tempó is. A mindenkin átgázoló gátlástalanság. Csak arra nincs garancia, hogy tényleg ilyen vicces lesz-e minden hasonló akciójuk, mint ez volt. Röhögés nélkül viszont nehéz lesz kihúzni akár csak egy évet is."