Már akkor közel járt a harminchoz, amikor Gold Panda néven kiadta első felvételeit, de az a friss hangzás, amit máig kihallani például a 2009-es Back Home-ból, valósággal felrobbantotta a szcénát. Gondosan feldarabolt és egymáshoz illesztett hangszerfutamok, folyton-folyvást megbotló ritmusok egy finoman bontakozó, érzelmes és harmonikus, testet-elmét megmozgató szerzemény szolgálatába állítva. Védjegye a sokszínűség, amihez számos fedőnév tartozik. 2019-ben DJ Jenifa néven adott ki egy albumnyi gusztusos-ropogós house-szerű zenét, Sellingként pedig a Simian Mobile Discós Jas Shaw társaságában készített kísérletező albumot. Bár a Gold Panda fedőnevet hat éven át pihentette, most egy teljes albumon mutatja meg, mi az, ami kivételessé teszi őt pályatársai között. A The Work cím utalás az önvizsgálattal, terápiával és tisztulással eltöltött évekre, amikor a kreatív alkotómunka is a gyógyulást szolgálta. Dicker kezében ismét jól állt az olló és a ragasztó: a gondos szerkesztés-komponálás során a sok-sok kivágás rendre a megfelelő helyre került, a beateket pedig csak bólogatva lehet kibírni. A különleges sodrású, japán zenei motívumokkal megbolondított, rendhagyó downtempo/trip hop szerzemények közé becsúszhat egy-egy olyan euforikus darab, mint az I’ve Felt Better (Than I Do Now), vagy a post-post dubstep Plastic Future, utóbbi – rácáfolva a címére – maga a megtestesült keserédes nosztalgia.
Ez egy remek cikk a nyomtatott Magyar Narancsból, amely online is elérhető.
Ha szeretné elolvasni, kérjük, fizessen elő lapunk digitális kiadására, vagy ha már előfizető, lépjen be!
Támogassa a független sajtót! Olvassa a Magyar Narancsot!
