Az a legkevesebb, hogy a gép mos, főz, takarít s nincs olyan adat, amelyet winchestere ne tudna rendelkezésre bocsátani másodperceken belül. Hátránya csak egy van, ugyanaz, ami a legfőbb előnye: hogy ember formájú. Mivel hölgy teszteli, egy „férfi” ő, tökéletesen megépített, paramétereit tekintve, kívül-belül kifogástalan (jóképű és minden igényt kielégítő arányokkal és méretekkel felszerelt, udvarias, engedelmes, ám gazdája helytelen döntéseit finoman, mégis férfiasan korrigáló) egyed. Alkalmazkodik, folyton tanulja a hiteles emberi viselkedést, korrigálja reakcióit, s mintha érzései is volnának. Mintha.
A tesztelés pedig ez esetben konkrét együttélést jelent, amelynek során a nő nem csak az ilyesféle robotok magánéleti felhasználásának társadalom-lélektani aspektusait elemzi, merőben tudományos konklúzióra jutva (hogy ti. a valóságos emberek egymástól való elidegenedését csak megerősítené a vágykielégítő automaták általános igénybevétele), de a kapcsolódás során nem ússza meg a saját életére vonatkozó, olykor igen kellemetlen szembesüléseket. És ha beleszeret a droidba, s tudja, hogy egy illúzióba szeret bele, akkor vajon tényleg a digitális partneré a szíve, vagy önmaga ki nem élt vágyait, át nem élt érzéseit, meg nem élt életét vetíti ki, tárgyiasítja s öleli magához? Ő, a szigorú és tárgyilagos tudós. Melyik az illúzió valójában?
A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!
