Visszhang

A Mclusky az ezredforduló utáni noise-rock meghatározó zenekara volt.

A lövöldözős filmekben – úgy értem, amelyekben csak lövöldöznek – nyilván nem a történet, hanem a koreográfia, utána meg a díszlet számít, olykor a jelmez.

A négykezes zongorázás talán a kamaramuzsikálás legbensőségesebb formája: a két előadó nemcsak a zeneművet, hanem a kottát és a hangszert is megosztja egymással.

Egy arisztokrata kislány, Putti Amália a színház bűvöletébe került egy olyan korban, amikor az ő társadalmi köreiben ez nagyon nem volt megengedett.

Azt, hogy a Juventus és az Inter, vagy épp az Inter és a városi ellenlábas AC Milan szurkolói között hatalmas a rivalizálás, valószínűleg mindenki tudja, aki látott már életében focit.

Lehet-e politikus a doom metal, ha nincs szövege?

A francia-osztrák koreográfus és rendező munkái, beleértve a fotóit és installációit is, sokat turnéznak világszerte, de Budapesten eddig csak a 2008-as Jerk című bábos, filozofikus előadását láthattuk, amelyből utóbb film is készült.

A tízéves Willow (Caoilinn Spingall) egy yorkshire-i erdő közepén él a szüleivel – Noah-val (Kit Harington) és Imogennel (Ashleigh Cummings) –, valamint a nagyapjával (James Cosmo).

Elsőre meglepőnek hangozhat, hogy a Car Seat Headrest új albumán egy rockoperát hallhatunk.

Solveig, azaz Sara-Ko-Mara, azaz nem, elnézést, Fleur… vagyis inkább Flexie Belle 27 éves, és állandóan a neten lóg.

Két nagyszabású, késő és posztromantikus mestermű szerepel a fiatal magyar vonósnégyes lemezén: Dmitrij Sosztakovics és César Franck zongorás kvintettjei a huszonöt éves Magyar Valentin közreműködésével.

A jó színészek, a sokaknak méltán kedves sztárok valamennyire el szoktak vinni egy filmet, még akkor is, ha sántikál a forgatókönyv, s annyi csak a rendezői instrukció, hogy csináld, amit szoktál. Jelen esetben tiszta sor, különleges műalkotással van dolgunk.

Mint ismert, a kakukk más madarak fészkébe rakja tojásait, ezért a csalfaság jelképe, más kultúrákban a tavasz megérkezésének, azaz az idő múlásának, ezzel együtt pedig a halál közeledtének szimbóluma is.

A szocializmusból örökölt, ma is létező szülői munkaközösség intézményét Bora Levente rendező egy groteszkre vett revübe ágyazta.