Nem véletlen, hogy számos romantikus regény és film idézi fel azt a pillanatot, amikor két fiatal művész a billentyűk mellett talál egymásra.
Robert Schumann számára ez a műfaj elsősorban otthoni kikapcsolódást jelentett – olyankor is játszott, amikor a keze már kevésbé engedelmeskedett. Négykezes darabjai nem merültek feledésbe, de ritkábban hallhatók, mint amennyire élvezetesek. Némelyiküket valóban a szerelem ihlette: például a Bilder aus Osten című sorozatot 1848 karácsonyán feleségének, Clarának szánta ajándékul. Más művei, mint a Tizenkét zongoradarab (1849) vagy a Kinderball (1853) inkább a tanítvány-mester kapcsolat jegyében születtek. Minden esetben felismerhető bennük Schumann sajátos, gördülékeny, beszédszerű zenei nyelve, amely egyszerre tud játékos és melankolikus, kísérteties és lírai lenni. A Bärentanz (Medvetánc) ostinato motívuma például dudazenét idéz, míg másutt horvát induló, skót tánc vagy gyermekmondókák hangulata sejlik fel.
Simon Izabella és Várjon Dénes otthonosan mozognak e zenei világban, komolyan veszik ezeket az egyszerűnek tűnő, de igéző műveket. Másfél évtizede Schiff András és Frankl Péter készített kiváló felvételt a Schumann-négykezesekből – ez az új lemez méltó párja annak, bár az előadói szándék kissé más: nem kívánják misztikus ködbe burkolni Schumann zenéjét, mert az természetességében is hat.
A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!
