Visszhang: film  

Fekete Özvegy

  • - kg -
  • 2021. július 14.

Visszhang

Végre megtudhatjuk, mi történt az Amerika Kapitány: Polgárháború és a Bosszúállók: Végtelen háború között.

Izgalmas film lenne az is, amelyikben a Disney könyvelői vallanak a kérdéses időszak Marvel-filmes bevételeiről, de ez még nem az: egyelőre Natasa Romanov, a Fekete Özvegy családi viszonyairól, életrajzának eddig csak szűk körben, főleg egy orosz szuperkém-program hátsó helyiségeiben elsuttogott részletei­vel ismerkedhetünk. Szomorú, de igaz: Natasának terhelt gyermekkor jutott. Ahogy Stephen Leacock írta a hasonlóan sanyarú sorsú Gertrúd nevelőnőről: nem ismerte se atyját, se anyját, mindketten évekkel a születése előtt haltak meg. Ilyen mélységekből egyenes út vezet az orosz gyerekkatona-programba, amelynek feje nagyon hasonlít Ray Winstone-éhoz. A film legnagyobb harcait nem lőfegyverekkel, hanem szöggel kivert orosz akcentusokkal vívják: Winstone szájából például úgy ömlenek az oroszosan angol szavak, hogy arra a nyolcvanas évek hollywoodi főgonoszainak szellemei is összekacsintanak. A színészek egyik felének (Winstone, Scarlett Johansson) az lett mondva, vegye komolyan magát, hiszen ez egy Marvel-mozi, a másik felének (Rachel Weisz, David Harbour) meg az, hogy mehet a hülyéskedés, hiszen ez egy Marvel-mozi. A két tábor között Florence Pugh ingadozik egy sokzsebes mellényben. De ezek csak amolyan felnőttes szempontok. Johansson olyan hiteles Fekete Özvegyként, amilyen csak egy Fekete Özvegy lehet, a legnagyobb szuperhős azonban az a budapesti lépcsőház, amely eddig minden nálunk forgató amerikai filmest rabul ejtett.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Ha szeretné elolvasni, legyen ön is a Magyar Narancs előfizetője, vagy ha már előfizetett, jelentkezzen be!

Neked ajánljuk

Hurrá, itt a gyár!

Hollywood nincs jó bőrben. A Covid-járvány alatt a streamingszolgáltatók behozhatatlan előnyre tettek szert, egy rakás mozi zárt be, s az azóta is döglődő mozizási kedvet még lejjebb verte a jegyek és a popcorn egekbe szálló ára.

Profán papnők

Liane (Malou Khebizi), a fiatal influenszer vár. Kicsit úgy, mint Vladimir és Estragon: valamire, ami talán sosem jön el. A dél-franciaországi Fréjus-ben él munka nélküli anyjával és kiskamasz húgával, de másutt szeretne lenni és más szeretne lenni. A kiút talán egy reality show-ban rejlik: beküldött casting videója felkelti a producerek érdeklődését. Fiatal, éhes és ambiciózus, pont olyasvalaki, akit ez a médiagépezet keres. De a kezdeti biztatás után az ügy­nökség hallgat: Liane pedig úgy érzi, örökre Fréjus-ben ragad.

Viszonyítási pontok

Ez a színház ebben a formában a jövő évadtól nem létezik. Vidovszky György utolsó rendezése még betekintést enged színházigazgatói pályázatának azon fejezetébe, amelyben arról ír, hogyan és milyen módszerrel képzelte el ő és az alkotógárdája azt, hogy egy ifjúsági színház közösségi fórumként (is) működhet.

Kliséből játék

A produkció alkotói minimum két olyan elemmel is élnek, amelyek bármelyikére nagy valószínűséggel mondaná egy tapasztalt rendező, hogy „csak azt ne”. Az egyik ilyen a „színház a színházban”, ami könnyen a belterjesség érzetét kelti (ráadásul, túl sokszor láttuk már ezt a veszélyesen kézenfekvő megoldást), a másik pedig az úgynevezett „meztelenül rohangálás”, amit gyakran társítunk az amatőr előadásokhoz.