Az idegtudományok és epigenetika tárgykörében szerzett PhD-t a University College London kutatóegyetemen, emellett klasszikusan képzett jazz-zenész, DJ és elektronikus zenei producer, aki számos remek lemezt készített – a legutóbbit a nemrég elhunyt szaxofonossal, Pharoah Sandersszel. Sheperd régóta dédelgetett elképzelése volt, hogy egy olyan albumot adjon ki, amelyben az analóg, vintage szintetizátorokon készített direkt tánczenék hosszabb klubverziói dominálnak, és ez az ő esetében tényleg remek ajánlat, hiszen a szerzeményeinek egyetlen percét sem szoktuk feleslegesnek érezni. Ez abból is következik, hogy a 2008 óta Floating Points néven alkotó művész olyan gondosan, szellemesen és kitapintható, érzéki gyönyörrel készíti el a táncparkettre szánt kompozícióit, hogy nem marad bennünk sem hiányérzet, sem a jóllakottságból fakadó gyomorfájós csömör. De a változatosság hiányára sem lehet panaszunk, noha a választott keretek – zömmel a fura house és az érdekes techno határvidékéről eleresztett 4/4-es számokban – valamelyest határt szabnak a fantáziának, a kivitelezés kárpótol mindenért. A Vocoder agresszíven repetitív, ügyesen hatásvadász katarzisorgiájától a Birth4000 fülledt elektro-diszkóján át a Fast Forward finom és szinte himnikus Laurie Anderson-hommage-áig, vagy az Afflecks Palace futurista űrszvitjéig széles a spektrum: a kilenc szám között nincs egy sem, amely ne adna valamit a fejét és a lábát egyaránt használni próbáló befogadónak.
A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Ha szeretné elolvasni, legyen ön is a Magyar Narancs előfizetője, vagy ha már előfizetett, jelentkezzen be!
