Nem kinyilatkoztatni akar, hanem helyzetbe hozni a zenészeket, mozgása pedig inkább egy rajzfilmfigurát idéz. Ez persze úgysem hallatszik a lemezen – gondolnánk –, de mégis. Beethoven kilenc szimfóniájának élő koncertfelvételei a Verbier Festival fiatalokból álló kamarazenekarával készültek 2009 és 2022 között, és bár nem hibátlan interpretációk, az impulzív erejű és eredeti megoldások miatt a legjobbakkal versenyeznek. Takács-Nagy, aki bár a kvartettek révén anyanyelvi szinten beszéli Beethovent, a szimfóniák némelyikét alig vezényelte korábban, lepucolta a romantikus mázat a művekről, s a helyébe valamiféle csiszolatlan igazságot emelt. Ami semmiképp nem kidolgozatlanságot jelent: az Eroica gyászindulója mögött nagy ívű, mesteri építész rejlik, az Ötödik „agyonismert” első tétele is frissnek hat, a Pastorale pedig fesztelenebb a szokottnál. A Kilencedik szimfónia általában a hangmérnököknek is feladja a leckét, ezen a tavaly rögzített koncertfelvételen azonban kiegyenlítetten szól a kórus és a négy szólista. A karmester inkább Haydn, mintsem a később kibontakozó vadromantika felől közelít a monumentális szimfóniához, annak lelkét pedig a lassú és istenhez közelítő harmadik tételben találja meg. Nem etalon ez a Beethoven-ciklus, de nem is etalonokra van szükségünk, hanem zenére.
Ez egy remek cikk a nyomtatott Magyar Narancsból, amely online is elérhető.
Ha szeretné elolvasni, kérjük, fizessen elő lapunk digitális kiadására, vagy ha már előfizető, lépjen be!
Támogassa a független sajtót! Olvassa a Magyar Narancsot!
