Visszhang: tánc

Hermész

  • - sisso -
  • 2024. január 24.

Visszhang

Kovács Gerzson Péter (KGP), a TranzDanz társulat atyja koreografált jutalomszólót Tókos Attilának.

Az 1987-ben alapított társulatban megfordultak már a néptánc és a klasszikus balett leg­izgalmasabb előadói és zenészei is. Tókos a néptánc felől érkezett a kortársba, és még ma is a Honvédból lett Magyar Nemzeti Táncegyüttes vezető szólistája.

Hermész ellentmondásos karakterét mintha neki találták volna ki. A gomolygó füstből animális lényként bontakozik ki, aztán egy fényvillanás alatt zakót ölt, majd égből pottyant prófétává alakul át. És ez csak a nyitójelenet első három perce. Aztán még majdnem egy órán át nézzük a hazai kortárs tánc szuperkaméleonjának alakváltásait, gesztusait, a néptáncból, harcművészetből vagy éppen bohóctréfákból absztrahált extrém mozdulatainak sorát. Az izomzatával és a többféle mozgástechnikával magabiztosan bánó előadó az arckifejezéseivel is bátran játszik. A szerepei ellenmondásba kerülnek egymással, mely ellentételezés a koreográfia alapja. Tókos Hermésze gúnyos és csábító, menekülő és üldöző, győztes és vesztes, szemérmes és gátlástalan, drámai és vicces, költői és közönséges, naiv és kegyetlen, szép és rút, nagyszerű és kisstílű egyszerre. Tökéletesen emberi. A stílusbéli és műfaji váltásoknak szépen ágyaz meg Kovács Jeromos zenei szerkesztése, plusz a fények izgalmas váltakozása is. Lenyűgözve nézzük, ahogy Tókos önmagát táncolja. Hermész csak ürügy mindehhez.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

A pribék és áldozatai

Vannak példák a filmtörténetben, amelyeknek kiindulópontja az egykori áldozat jellemzően váratlan, ritkábban tudatos találkozása börtönőrével/kínzójával. Liliana Cavani Az éjszakai portásától Denis Villeneuve Felperzselt földjén át Jonathan Teplitzky A háború démonjai című filmjéig találhatunk néhány (nem olyan sok) példát erre az alaphelyzetre.

Táborlakók

A holokauszt történetének van egy makacsul újratermelődő perspektívája: Auschwitz mindent elnyel, a többi helyszín pedig vagy ennek a gravitációs mezőnek a peremére szorul, vagy egyszerűen kiesik a látómezőből. Szécsényi András Csereláger című könyve nem akar leszámolni ezzel a perspektívával – csendesebben, de határozottabban tesz mást: elmozdítja.

Együttélési problémák

Panaszt tett a szegedi önkormányzati ingatlankezelő cég munkatársára egy ügyvéd, akivel ügyfelei érdekében tárgyalva nem tudott szót érteni. A cég lépett: elbocsátotta az ügyvéd élettársát, aki próbaidőn dolgozott ott. Az eset az Alapvető Jogok Biztosának Hivatala elé került.

Csak a csönd

Máig nem kárpótolták a Felvidékről kitelepített magyarokat, noha a magyar Alkotmányíróság (AB) már 1996-ban kimondta e helyzet alkotmányellenességét. Az AB akkor a rendezés határidejét 1997-re tűzte ki. A köz­vélemény erről az ügyről jószerivel semmit nem tud.

Tényleg politikai döntések születnek a magyar sajtóperekben?

A Bors különszámának betiltásán azért lepődhettek meg a fideszes politikusok, mert az utóbbi években nem ehhez a bírói gyakorlathoz szoktak. A propaganda­média és a Fidesz lejárató kampányainak védelmében a bíróságok többször is abszurd döntéseket hoztak, ám amikor a miniszterelnök perelt, már más szabályokat alkalmaztak.