A versek poétikai és gondolati határokat feszegetnek, újrakonstruálva a mitológiai, irodalomtörténeti és kulturális tereket; „ha olyan korlátolt lennék, mint / a nyelv, sokkal egyszerűbb lenne minden”. Szerencsére semmi sem ilyen egyszerű.
A szövegekben az egyéni és a közösségi múlttal („milyen érzés 30 éve szabad / kisebbségben élni”), a szembenézés a jövővel, a személyes és a társadalmi, kulturális örökség befogadásának és továbbadhatóságának lehetőségei mellett őszintén és bárminemű giccs nélkül kap hangot az erdélyi magyar identitástudat és a transzilvanizmus is.
Ez egy remek cikk a nyomtatott Magyar Narancsból, amely online is elérhető.
Ha szeretné elolvasni, kérjük, fizessen elő lapunk digitális kiadására, vagy ha már előfizető, lépjen be!
Támogassa a független sajtót! Olvassa a Magyar Narancsot!
