A versek poétikai és gondolati határokat feszegetnek, újrakonstruálva a mitológiai, irodalomtörténeti és kulturális tereket; „ha olyan korlátolt lennék, mint / a nyelv, sokkal egyszerűbb lenne minden”. Szerencsére semmi sem ilyen egyszerű.
A szövegekben az egyéni és a közösségi múlttal („milyen érzés 30 éve szabad / kisebbségben élni”), a szembenézés a jövővel, a személyes és a társadalmi, kulturális örökség befogadásának és továbbadhatóságának lehetőségei mellett őszintén és bárminemű giccs nélkül kap hangot az erdélyi magyar identitástudat és a transzilvanizmus is.
A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Ha szeretné elolvasni, legyen ön is a Magyar Narancs előfizetője, vagy ha már előfizetett, jelentkezzen be!
