Mégpedig abból, hogy négy másik, Genberg számára meghatározó ember hogyan látta a világot – pontosabban az író hogyan látja őket visszatekintve. A felvillanó képek a különféle emberi kapcsolatainkat örökítik meg, miközben a négy portré mellett óhatatlanul kirajzolódik egy ötödik: a szerzőé.
A könyv keretéül szolgáló betegség találó kiindulópont. Beszédes, hogy a lázas írónő Paul Auster New York trilógiáját veszi kézbe, amelyben egy rég tovatűnt szerelem emléke, kézzel írt bejegyzés található. Genberg a múltból érte nyúló szavak mentén indul útnak, hogy ismét találkozzon a számára legfontosabb emberekkel: Johannával és Alejandróval, akikkel meghatározó szerelmet élt meg; a hurrikánszerű, magával ragadó és pusztító Nikivel; végül Birgittével, a halk szavú, láthatatlan fiatal nővel, a később bizonytalan, neurotikus anyával: a saját édesanyjával. Mindannyian nyom nélkül tűntek el. De talán mégsem. Örökre összekötik őket a múltbéli cselekedetek és érzések lenyomatai.
A könyv hatodik szereplője, Sally, a remény. Nehezen észrevehető, alakja csupán a történetek peremvidékén rajzolódik ki, ő a mindegyikben felbukkanó állandó tényező. Nem kap saját fejezetet, hisz’ jelenléte nem múlt idő. A Részletek már csak emiatt is pont olyan, mint az élet. Figyelme a viharokra irányul, miközben legalább olyan fontos a szélcsend is, amelyet sokkal nehezebb észrevenni, hiszen szépsége magától értetődő.
Ez egy remek cikk a nyomtatott Magyar Narancsból, amely online is elérhető.
Ha szeretné elolvasni, kérjük, fizessen elő lapunk digitális kiadására, vagy ha már előfizető, lépjen be!
Támogassa a független sajtót! Olvassa a Magyar Narancsot!
