A dán titán és az amerikai legenda hozta létre, Bro az elektronikán keresztül szólaltatta meg a gitárját, Lovano (képünkön) szaxofonon és tárogatón (!) játszott. A két nagybőgős és a két dobos ismerős lehet, nem kell Ornette Colemanig visszamenni ehhez, ám hogy melléjük még egy pasztellfelfogású basszgitáros is színezze a mély spektrumot, nekem újdonság. A két főnök egykori hiperkreatív dobos társuk, a néhai Paul Motian iránti tisztelet kifejezésének szánta a produkciót és az ECM-nél kiadott felvételüket, Once Around the Room címmel. Ebben a posztpandémikus címben a körül a legfontosabb szó, mégsem sikerült a tagok áhított egyenjogúságát megvalósítani. Lovano, Bro és Joey Baron (dob) kiemelkedtek az izgalmas folyamatokból és a finom, mindig új és új átmeneteket produkáló jazzambientből, amelyben persze megszámlálhatatlanul sok érdekes, meglepő vagy éppen bájos pillanat volt, a szólókon, a duókon és a triókon kívül is. Mégsem mindig tudták összhangba hozni Lovano folyamatos fúvós játékát, a többi, zörgő-börgő, a töredékesség igézetében alkotó hangszerrel, az illúziórombolóan sistergő gitárerősítő pedig nagy károkat okozott. A Motian-féle eredetiség szintjét lazán hozták, mesteriskolát tartottak egymásra figyelésből, egymásra reagálásból, és megmutatták a dolgok (mai) állását. Mégsem éreztem, hogy ez több projekten át működő, hosszú ideig fennálló produkció lehet.
A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Ha szeretné elolvasni, legyen ön is a Magyar Narancs előfizetője, vagy ha már előfizetett, jelentkezzen be!
