Visszhang: film

Javítóműhely

  • - ts -
  • 2024. szeptember 18.

Visszhang

Kék gallérosként sűrű igazán az élet, különösen, ha beszorítjuk egy kisgépszerelő-műhely vasszekrényei közé, ahonnan legfeljebb a kocsmába mozdulunk ki, ugyancsak négy szomorú szürke fal közé.

Persze ezt a mozgóképes klausztrofóbiát egyfelől megmagyarázza mindaz az előzetes tudásunk, mely szerint a film az író és főszereplő John Pollono díjakkal dúsan dekorált színdarabjából készült (a maestrót, aki nagyon figyelt, láthatta színészként a Rólunk szól öt részében), másfelől pedig oldhatja a szereplők (Pollono mellett olyan keresett jellemszínészek, mint Jon Bernthal és Shea Whigham) túlmozgásos játéka. Ők hozzák, amit legjobban tudnak: az egyik a hangoskodó lúzert, a másik a búval­bélelt lúzert, míg Pollono figurája dühkezelési gondokkal küzd. Unalmas, ám lökdösődéssel és egymás piszkálásával teli hétköznapjaik egészen szórakoztatók a filmidő feléig, de akkortájt már visszatarthatatlanul előtör az ismert nézői kérdés: mit akarsz tőlem, te film?

Mire a válasz: nyugi, mindjárt kiderül, s kell még egy filmnegyednyit várni, hogy egy csúnya, közösségi hálón megejtett abúzus történetét mondják fel az erre kijelölt szereplők. Innen egy bosszútörténet bontakozik ki, amelynek a lezárása van annyira meggyőző, hogy elfogadhatóvá tegye a mű végtelenül kimódolt voltát. A végkifejletben ugyanis minden a visszájára fordul, s a vereség látszik rafinált stratégiával kivívott győzelemnek, a beletörődés igazságtételnek, a megúszás hőstettnek. A változatlansággal kecsegtető jövő pedig valamiféle happy endnek. S ez kétségkívül komoly művészi mutatvány.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Hieronymus Bosch világa

  • - turcsányi -

Michael Connelly nem egy író, inkább egy regénygyár, rosszabb esetben áruvédjegy – az efféle státus persze nem oly ritka zsiráf manapság.

„Rodrigo”

A világ legnagyobb és legrangosabb színházi fesztiválja az avignoni. Jelentős társulatok seregszemléje, illetve már maga a fesztiválmeghívás jelentőssé tesz társulatokat. Aki a hivatalos programban van, az számít valakinek.

Félúton

Egykori nagymenő, aki a csúcsról lepottyanva már csak árnyéka önmagának; féktelen csodagyerek, akinek csak kemény munkára és iránymutatásra van szüksége, hogy azzá a sztárrá váljon, akit a végzete elrendelt neki – a sportfilmek talán legnagyobb kliséi ezek, a Stick pedig épp erre a kettőre épül.

Dinók a budoárban

Ötévesen, egy tollseprűtánccal indult Karácsonyi László (1976) művészi karrierje, diplomáját 2003-ban pedig egy lovagi páncélzatban védte meg. (A páncél maga volt a diplomamunkája.)

Léda a Titanicon

  • Molnár T. Eszter

Ki ne szeretné a Balatont? Főleg, ha csak a szépre emlékszik? Arra, hogy a vonat vidáman, sőt pontosan fut be a hűs állomásra, a papucs nem töri a lábat, a naptej megvéd a leégéstől, és van hely az árnyékban a kempingszéknek és a gumimatracnak.

Angyalszárnycsikorgás

Nagy luxus olyan kis kultúrának, mint a magyar, nem megbecsülni a legjobbjait. Márpedig Halasi Zoltán a kortárs magyar költészet szűk élmezőnyébe tartozik, ám a szakma mintha nem tartaná számon érdemeinek megfelelően, a nagyközönség számára pedig minden bizonnyal ismeretlen.

Miért hallgat Erdő Péter?

2025 júliusának egyik forró szerda éjjelén Konrád-Lampedúza Bence betanított kémia­tanár hazafelé ballagott Ráczboldogkőn, a Kistücsök névre hallgató alma materéből. Nem volt ittas egy cseppet sem, de megviselte a nehéz levegő, amikor szembejött vele egy kormányzati óriásplakát. 

Kinek a bűne?

A kormánypárti média azzal igyekszik lejáratni egy Tisza párti önkéntest, hogy korábban pornófilmekben szerepelt. A kampány morális természetű, a nőt bűnösnek és erkölcstelennek állítja be, s persze ezt vetíti rá a pártra is.