Visszhang: film

Javítóműhely

  • - ts -
  • 2024. szeptember 18.

Visszhang

Kék gallérosként sűrű igazán az élet, különösen, ha beszorítjuk egy kisgépszerelő-műhely vasszekrényei közé, ahonnan legfeljebb a kocsmába mozdulunk ki, ugyancsak négy szomorú szürke fal közé.

Persze ezt a mozgóképes klausztrofóbiát egyfelől megmagyarázza mindaz az előzetes tudásunk, mely szerint a film az író és főszereplő John Pollono díjakkal dúsan dekorált színdarabjából készült (a maestrót, aki nagyon figyelt, láthatta színészként a Rólunk szól öt részében), másfelől pedig oldhatja a szereplők (Pollono mellett olyan keresett jellemszínészek, mint Jon Bernthal és Shea Whigham) túlmozgásos játéka. Ők hozzák, amit legjobban tudnak: az egyik a hangoskodó lúzert, a másik a búval­bélelt lúzert, míg Pollono figurája dühkezelési gondokkal küzd. Unalmas, ám lökdösődéssel és egymás piszkálásával teli hétköznapjaik egészen szórakoztatók a filmidő feléig, de akkortájt már visszatarthatatlanul előtör az ismert nézői kérdés: mit akarsz tőlem, te film?

Mire a válasz: nyugi, mindjárt kiderül, s kell még egy filmnegyednyit várni, hogy egy csúnya, közösségi hálón megejtett abúzus történetét mondják fel az erre kijelölt szereplők. Innen egy bosszútörténet bontakozik ki, amelynek a lezárása van annyira meggyőző, hogy elfogadhatóvá tegye a mű végtelenül kimódolt voltát. A végkifejletben ugyanis minden a visszájára fordul, s a vereség látszik rafinált stratégiával kivívott győzelemnek, a beletörődés igazságtételnek, a megúszás hőstettnek. A változatlansággal kecsegtető jövő pedig valamiféle happy endnek. S ez kétségkívül komoly művészi mutatvány.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

A kutya mellett

A filmművészetben a Baran című, egyszerre realista és költői remekmű (Madzsid Madzsidi) jóvoltából csodálkozhatott rá a világ először az iráni afgán menekültek sorsára.

Iszony

Kegyetlen, utálatos film Veronika Franz és Severin Fiala legújabb munkája (ők a felelősek a 2014-es, hasonlóan bársonyos Jó éjt, anyu! című horrorért).

Elvis gyémánt félkrajcárja

  • - turcsányi -

Van a Hülye Járások Minisztériumának egy vígjátéki alosztálya, ott írták elő, hogy ha valaki el akarja kerülni a helyzetkomikumok – művészileg nyilván szerfelett alantas – eszköztárának használatát, hősét úgy kell járatnia (lehetőleg a medence partján), hogy a mozgása végig magán hordozza a szerepét.

Saját magány

A Comédie-Française évszázadok óta egyre bővülő, immár többezresre duzzadt repertoárjából most a klasszicista szerző modern köntösbe bújt, Guy Cassiers rendezésében újragondolt változatát hozták el Budapestre – pár hónappal a premier után.

Az én bilincsei

A Losoncról származó Koós Gábor (1986) a Képzőművészeti Egyetem grafikaszakán végzett, és még tanulmányai idején monumentális, több mint két méter magas munkáival lett ismert.

Kihaltunk volna

Ez az átfogó nőtörténeti mű nem Hatsepszut, az egyiptomi fáraónő, vagy Endehuanna, a sumér költőnő, és még csak nem is a vadászó férfi, gyűjtögető nő meséjével kezdődik, hanem egy mára kihalt, hüvelykujjnyi, rovarevő, tojásrakó, pocokszerű lénytől indulunk el, amely még a dinoszauruszok lába mellett osonva vadászott.

Alexandra, maradj velünk!

"Alexandra velünk marad. S velünk marad ez a gondolkodásmód, ez a tempó is. A mindenkin átgázoló gátlástalanság. Csak arra nincs garancia, hogy tényleg ilyen vicces lesz-e minden hasonló akciójuk, mint ez volt. Röhögés nélkül viszont nehéz lesz kihúzni akár csak egy évet is."