Visszhang: tévésorozat

Jodie, a kiválasztott

Visszhang

Mark Millar American Jesus című képregénye remek szuperhős-alapanyag lehetne.

Egy kiskamasz fiú, aki felfedezi, hogy képes kicselezni a halált, meggyógyítani a betegeket, és egyéb csodákat tenni. Csakhogy Jodie (Bobby Luhnow) nem szuperhős, hanem a visszatérő Jézus. Everardo és Leopoldo Gout Millar-adaptációja épp jó időben érkezett, hogy szimpatikus és a természetfeletti egyre nyilvánvalóbb jelenlététől kissé megszeppent gyerekszereplőivel élelmesen fellovagoljon a Stranger Things keltette hullámokra.

Jodie történetét a mexikói producerek az Egyesült Államokból Mexikóba helyezték, ami jótékonyan hat a csodával és melegséggel áthatott keresztény kerettörténetre.

A sorozat (amely szeretne egy kicsit Állj mellém! is lenni) ráérősen merül el a Jodie körüli baráti társaság mindennapjaiban és szoros szövetségük bemutatásában. Millar és a tévések látható élvezettel képzelik el az új Jézus emberi dilemmáit és gyengeségeit (illetve azt, hogy ő maga és környezete hogyan használná ki képességeit), kissé talán túl is nyújtják a felvezetést. Elképzelhető, hogy az alkotógárda már az újabb évadok sorára készül, ezért halogatják az igazán drámai fordulatokat. A napszítta tájak és színes karneváli forgatagok komótos felfedezése ugyan kellemes, de nem tudja folyamatosan ébren tartani a nézői figyelmet; a széria grandiózusabb történetet ígér, mint amilyet végül nyújt. A szimpatikus és árnyalt gyerekszereplők jól megtámasztják a sztorit, de a Jodie, a kiválasztott így is felejthető.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Vérző papírhold

  • - ts -

A rendszeresen visszatérő témák veszélyesek: mindig felül kell ütni a tárgyban megfogalmazott utolsó állítást. Az ilyesmi pedig egy filmzsánerbe szorítva a lehetőségek folyamatos korlátozását hozza magával.

Szűznemzés

Jobb pillanatban nem is érkezhetett volna Guillermo del Toro új Frankenstein-adaptációja. Egy istent játszó ifjú titán gondolkodó, tanítható húsgépet alkot – mesterséges intelligenciát, ha úgy tetszik.

Bárhol, kivéve nálunk

Hajléktalan botladozik végig a városon: kukákban turkál; ott vizel, ahol nem szabad (mert a mai, modern városokban szabad még valahol, pláne ingyen?); már azzal is borzolja a kedélyeket, hogy egyáltalán van.

Brahms mint gravitáció

A kamarazenélés közben a játékosok igazán közel kerülnek egymáshoz zeneileg és emberileg is. Az alkalmazkodás, kezdeményezés és követés alapvető emberi kapcsolatokat modellez. Az idei Kamara.hu Fesztivál fókuszában Pablo Casals alakja állt.

Scooter inda Művhaus

„H-P.-t, Ferrist és Ricket, a három technoistent két sarkadi vállalkozó szellemű vállalkozó, Rácz István és Drimba Péter mikrobusszal és személyautóval hozza Sarkadra május 25-én. Ezen persze most mindenki elhűl, mert a hármuk alkotta Scooter együttes mégiscsak az európai toplista élvonalát jelenti. Hogy kerülnének éppen Magyarországra, ezen belül Sarkadra!?” – írta a Békés Megyei Népújság 1995-ben arról a buliról, amelyet legendaként emlegetnek az alig kilencezer fős határ menti kisvárosban.

Who the Fuck Is SpongyaBob?

Bizonyára nem véletlen, hogy az utóbbi években sorra születnek a legfiatalabb felnőtteket, a Z generációt a maga összetettségében megmutató színházi előadások. Elgondolkodtató, hogy ezeket rendre az eggyel idősebb nemzedék (szintén nagyon fiatal) alkotói hozzák létre.

A Mi Hazánk és a birodalom

A Fidesz főleg az orosz kapcsolat gazdasági előnyeit hangsúlyozza, Toroczkai László szélsőjobboldali pártja viszont az ideo­lógia terjesztésében vállal nagy szerepet. A párt­elnök nemrég Szocsiban találkozott Dmitrij Medvegyevvel, de egyébként is régóta jól érzi magát oroszok közt.