Visszhang: lemez

Julia Holter: Something in the Room She Moves

  • - minek -
  • 2024. március 26.

Visszhang

Viszonylag hosszú, öt és fél évi szünet után jelentkezett újabb szólóanyaggal Julia Holter, akiről ismét elmondható, hogy hallgatóját képes egy szemvillanás alatt a zenéjébe szippantani.

Nehezen lehet megragadni, mi teszi oly különlegessé… A felsorolást kezdhetnénk számos regiszteren mozgó hangjával, amely hol elbűvölően varázslatos, néha meg titokzatosan túlvilági. A dalok pillanatszerűen libbennek át a hétköznapi létből valamiféle szürreális álomvilágba, amit remekül illusztrálnak Holter okos szövegei. A Some­thing…, amelyet leginkább első gyermekének, kislányának születése mellett szeretteinek halála inspirált, zömmel lassú ritmusú lemezanyag, a számok többségéből még a dob is hiányzik, de ahol előkerül (Elizabeth Goodfellow jóvoltából), ott hangsúlyos szerepet kap. Jelentős mértékben a jazz inspirálta a szerzeményeket, de az (álom)pop, némi ambient (Ocean), és kortárs kísérletezőbb zenék (jó példa erre a Meyou című szám) is felfedezhetők, az alkímiai praktikák eredménye pedig mindenekelőtt szívmelengető és minden ízében egyedi produkció lesz. A nyitó darabok (Sun Girl, This Morning, illetve a címadó szám) napfényzenéjétől eljutunk a meditatívabb, néha már drone-ba hajló kompozícióig, miközben a Talking to the Whisper egyenesen freejazz improvizációba csap át. A lemez kivételes hangulatát Holter zenész alkotótársainak harmonikus összjátéka garantálja, s vokalistaként Mia Doi Todd és Nite Jewel hangját is felismerhetjük.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

A kutya mellett

A filmművészetben a Baran című, egyszerre realista és költői remekmű (Madzsid Madzsidi) jóvoltából csodálkozhatott rá a világ először az iráni afgán menekültek sorsára.

Iszony

Kegyetlen, utálatos film Veronika Franz és Severin Fiala legújabb munkája (ők a felelősek a 2014-es, hasonlóan bársonyos Jó éjt, anyu! című horrorért).

Elvis gyémánt félkrajcárja

  • - turcsányi -

Van a Hülye Járások Minisztériumának egy vígjátéki alosztálya, ott írták elő, hogy ha valaki el akarja kerülni a helyzetkomikumok – művészileg nyilván szerfelett alantas – eszköztárának használatát, hősét úgy kell járatnia (lehetőleg a medence partján), hogy a mozgása végig magán hordozza a szerepét.

Saját magány

A Comédie-Française évszázadok óta egyre bővülő, immár többezresre duzzadt repertoárjából most a klasszicista szerző modern köntösbe bújt, Guy Cassiers rendezésében újragondolt változatát hozták el Budapestre – pár hónappal a premier után.

Az én bilincsei

A Losoncról származó Koós Gábor (1986) a Képzőművészeti Egyetem grafikaszakán végzett, és még tanulmányai idején monumentális, több mint két méter magas munkáival lett ismert.

Kihaltunk volna

Ez az átfogó nőtörténeti mű nem Hatsepszut, az egyiptomi fáraónő, vagy Endehuanna, a sumér költőnő, és még csak nem is a vadászó férfi, gyűjtögető nő meséjével kezdődik, hanem egy mára kihalt, hüvelykujjnyi, rovarevő, tojásrakó, pocokszerű lénytől indulunk el, amely még a dinoszauruszok lába mellett osonva vadászott.

Alexandra, maradj velünk!

"Alexandra velünk marad. S velünk marad ez a gondolkodásmód, ez a tempó is. A mindenkin átgázoló gátlástalanság. Csak arra nincs garancia, hogy tényleg ilyen vicces lesz-e minden hasonló akciójuk, mint ez volt. Röhögés nélkül viszont nehéz lesz kihúzni akár csak egy évet is."