Visszhang: lemez

Julia Holter: Something in the Room She Moves

  • - minek -
  • 2024. március 26.

Visszhang

Viszonylag hosszú, öt és fél évi szünet után jelentkezett újabb szólóanyaggal Julia Holter, akiről ismét elmondható, hogy hallgatóját képes egy szemvillanás alatt a zenéjébe szippantani.

Nehezen lehet megragadni, mi teszi oly különlegessé… A felsorolást kezdhetnénk számos regiszteren mozgó hangjával, amely hol elbűvölően varázslatos, néha meg titokzatosan túlvilági. A dalok pillanatszerűen libbennek át a hétköznapi létből valamiféle szürreális álomvilágba, amit remekül illusztrálnak Holter okos szövegei. A Some­thing…, amelyet leginkább első gyermekének, kislányának születése mellett szeretteinek halála inspirált, zömmel lassú ritmusú lemezanyag, a számok többségéből még a dob is hiányzik, de ahol előkerül (Elizabeth Goodfellow jóvoltából), ott hangsúlyos szerepet kap. Jelentős mértékben a jazz inspirálta a szerzeményeket, de az (álom)pop, némi ambient (Ocean), és kortárs kísérletezőbb zenék (jó példa erre a Meyou című szám) is felfedezhetők, az alkímiai praktikák eredménye pedig mindenekelőtt szívmelengető és minden ízében egyedi produkció lesz. A nyitó darabok (Sun Girl, This Morning, illetve a címadó szám) napfényzenéjétől eljutunk a meditatívabb, néha már drone-ba hajló kompozícióig, miközben a Talking to the Whisper egyenesen freejazz improvizációba csap át. A lemez kivételes hangulatát Holter zenész alkotótársainak harmonikus összjátéka garantálja, s vokalistaként Mia Doi Todd és Nite Jewel hangját is felismerhetjük.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

A képekbe dermedt vágy

Az Aspekt című feminista folyóirat társ­alapítója, Anna Daučíková (1950) meghatározó alakja a szlovák és a cseh feminista és queer művészetnek és a kilencvenes évektől a nemzetközi szcénának is.

Emberarcú

Volt egy történelmi pillanat ’56 után, amikor úgy tűnt: a szögesdrótot ha átszakítani nem lehet ugyan, azért átbújni alatta még sikerülhet.

Fától fáig

  • - turcsányi -

A Broke olyan, mint egy countrysláger a nehéz életű rodeócowboyról, aki elvész valahol Montanában a méteres hó alatt, s arra ébred, hogy épp lefagyóban a lába.

Kis nagy érzelmek

Egyszerű és szentimentális, de mindkettőt büszkén vállalja Baltasar Kormákur filmje. Talán az Előző életek volt utoljára ilyen: a fordulatok és a hősök döntései néha elég vadak, de sosem annyira, hogy megtörjék az azonosulás varázsát, az érzelmek őszintesége pedig mélységes hitelességet kölcsönöz a filmnek.

Nincs bocsánat

Az előadás Balássy Fanni azonos című kötetéből készült. A prózatöredékekből összeálló, műfajilag nehezen besorolható könyv a 2020-as években felnőtté váló fiatalok életkezdési pánikhelyzetéről ad meglehetősen borús képet.

Az individuum luxusa

  • Balogh Magdolna

Igazi szenzációnak ígérkezett ez a láger­napló, hiszen a mű 1978-ban csak erősen megcsonkítva jelenhetett meg a szerző magán­kiadásában, többszöri kiadói elutasítás és a publikálás jogáért folytatott 12 évnyi küzdelem után. 

Nem pontosan ugyanaz a szem

Ötvenhét turistabusz áll a parkolóban. A sofőrök dohányoznak, beszélgetnek, múlatják az időt, míg várnak az utasaikra. Akik nagyjából másfél óra alatt végeznek; előbb Auschwitz 1-et járják körbe, aztán jön Birkenau, oda át kell vinni őket, mert az cirka 3 kilométerrel távolabb van, ott aztán újabb egy-másfél órát eltöltenek majd.