Visszhang: tévésorozat

Palm Royale

Visszhang

Kristen Wiig a maga glamúrtalanságában is valóságos őstehetség, aki, ha nem is behozta – hiszen ki ismeri egy vicc eredetét –, de népszerűvé tette a kínos női humort a vásznon (és a képernyőn).

Az SNL-ben vaskos rutint szerzett színésznő ugyan számos különböző szerepet eljátszott már, de legtöbbször nem tud (mert nem akar) szabadulni a kellemetlen szituációkban fejét csirkeként kapkodó, zavarában idétlenkedő nő figurájától, és amíg ezt ilyen remekül hozza, addig egy szavunk sem lehet. Legújabb sorozatát is izgatott zavartsággal fogadja a néző, minden jelenetben készülve a jól ismert húzásokra, és nem is csalódik. Ugyanakkor ezúttal egy szimpla vígjátéknál sokkal szövevényesebb – bár a szórakoztatást így is elsődlegesen megcélzó – produkciót kapunk.

Maxine élete álma, hogy bekerüljön a Palm Royale nevű klubba, de nincs szponzora a nagyravágyó tervhez. A láthatóan neurotikus nőt azonban sem az ép ész, sem az erkölcs láncai nem kötik célja elérésében, ami jókora előnyhöz juttatja őt a jó modorba és elitlétbe szorult trófea feleségekhez képest. Összebarátkozik a klub egyik megbecsült tagjával, és igyekszik mindent megtenni, hogy nélkülözhetetlen legyen, ám ebben a világban az átlagembernek bizony igen sötét dolgokat kell tennie ahhoz, hogy elfogadják.

1969 Amerikája a lehetőségek tárháza, minden változik, a feminizmus betörni készül a falakon, egy öregedő szépségkirálynő pedig patkányként próbál felkapaszkodni az arisztokrácia süllyedő hajójára. A szatíra mint mindig, most is jól áll a színésznőnek.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Ha szeretné elolvasni, legyen ön is a Magyar Narancs előfizetője, vagy ha már előfizetett, jelentkezzen be!

Neked ajánljuk

Hurrá, itt a gyár!

Hollywood nincs jó bőrben. A Covid-járvány alatt a streamingszolgáltatók behozhatatlan előnyre tettek szert, egy rakás mozi zárt be, s az azóta is döglődő mozizási kedvet még lejjebb verte a jegyek és a popcorn egekbe szálló ára.

Profán papnők

Liane (Malou Khebizi), a fiatal influenszer vár. Kicsit úgy, mint Vladimir és Estragon: valamire, ami talán sosem jön el. A dél-franciaországi Fréjus-ben él munka nélküli anyjával és kiskamasz húgával, de másutt szeretne lenni és más szeretne lenni. A kiút talán egy reality show-ban rejlik: beküldött casting videója felkelti a producerek érdeklődését. Fiatal, éhes és ambiciózus, pont olyasvalaki, akit ez a médiagépezet keres. De a kezdeti biztatás után az ügy­nökség hallgat: Liane pedig úgy érzi, örökre Fréjus-ben ragad.

Viszonyítási pontok

Ez a színház ebben a formában a jövő évadtól nem létezik. Vidovszky György utolsó rendezése még betekintést enged színházigazgatói pályázatának azon fejezetébe, amelyben arról ír, hogyan és milyen módszerrel képzelte el ő és az alkotógárdája azt, hogy egy ifjúsági színház közösségi fórumként (is) működhet.

Kliséből játék

A produkció alkotói minimum két olyan elemmel is élnek, amelyek bármelyikére nagy valószínűséggel mondaná egy tapasztalt rendező, hogy „csak azt ne”. Az egyik ilyen a „színház a színházban”, ami könnyen a belterjesség érzetét kelti (ráadásul, túl sokszor láttuk már ezt a veszélyesen kézenfekvő megoldást), a másik pedig az úgynevezett „meztelenül rohangálás”, amit gyakran társítunk az amatőr előadásokhoz.