Visszhang: tévésorozat

Palm Royale

Visszhang

Kristen Wiig a maga glamúrtalanságában is valóságos őstehetség, aki, ha nem is behozta – hiszen ki ismeri egy vicc eredetét –, de népszerűvé tette a kínos női humort a vásznon (és a képernyőn).

Az SNL-ben vaskos rutint szerzett színésznő ugyan számos különböző szerepet eljátszott már, de legtöbbször nem tud (mert nem akar) szabadulni a kellemetlen szituációkban fejét csirkeként kapkodó, zavarában idétlenkedő nő figurájától, és amíg ezt ilyen remekül hozza, addig egy szavunk sem lehet. Legújabb sorozatát is izgatott zavartsággal fogadja a néző, minden jelenetben készülve a jól ismert húzásokra, és nem is csalódik. Ugyanakkor ezúttal egy szimpla vígjátéknál sokkal szövevényesebb – bár a szórakoztatást így is elsődlegesen megcélzó – produkciót kapunk.

Maxine élete álma, hogy bekerüljön a Palm Royale nevű klubba, de nincs szponzora a nagyravágyó tervhez. A láthatóan neurotikus nőt azonban sem az ép ész, sem az erkölcs láncai nem kötik célja elérésében, ami jókora előnyhöz juttatja őt a jó modorba és elitlétbe szorult trófea feleségekhez képest. Összebarátkozik a klub egyik megbecsült tagjával, és igyekszik mindent megtenni, hogy nélkülözhetetlen legyen, ám ebben a világban az átlagembernek bizony igen sötét dolgokat kell tennie ahhoz, hogy elfogadják.

1969 Amerikája a lehetőségek tárháza, minden változik, a feminizmus betörni készül a falakon, egy öregedő szépségkirálynő pedig patkányként próbál felkapaszkodni az arisztokrácia süllyedő hajójára. A szatíra mint mindig, most is jól áll a színésznőnek.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Valóra vált forgatókönyv

1984-ben került a mozikba Rob Reiner első filmje, A turné (This Is Spinal Tap). Az áldokumentumfilm egyik főszereplője maga a rendező volt, aki az éppen amerikai turnén levő fiktív brit hard rock zenekar, a Spinal Tap történetét próbálta kibogozni.

Nézőpont

A filozófus-író (Denis Podaly­dès) tüdeje és mája közt apró kis foltot mutat ki az MRI-vizsgálat, de biztosítják afelől, hogy (egyelőre!) nem veszélyes a dolog.

Amikor győznek a hippik

  • - turcsányi -

Blaze Foley-nak volt egy kabátja. Ha egészen pontosak akarunk lenni, ez az egy kabátja volt neki – ez sem túl jó bőrben. Az ujját például vastag ezüstszínű ragasztószalaggal kellett megerősíteni, jól körbetekerni, mindkettőt – hogy le ne essenek.

Hibamátrix

  • Dékei Krisztina

Szűcs művészete a klasszikus, realista festészeti hagyományokon alapul, de távol áll a „valóságtól”.

Ozmózisok

Nádas Péter e hosszú, több mint négyszáz oldalas memoárját Mészöly Miklós, Polcz Alaine és Esterházy Péter köré fűzi föl. Könyvének témája négyük viszonya, vonzásaik és választásaik, személyiségük szerkezetének összeillő és egymáshoz nem illeszkedő elemei. És a háttérben természetesen ott van a korszak, a lassú hetvenes–nyolcvanas évek a kádári provinciában.

Mozaikkockák

A hazai neoavantgárd egyik meghatározó alakjaként Erdély Miklós (1928–1986) a sok műfajban alkotó, polihisztor művészek közé tartozott.

Abúzus, család

  • Balogh Magdolna

Egyéni hangú, markáns képviselője Ivana Dobrakovová a szlovák kritika által expat-prózaként emlegetett prózai iránynak. Ezzel az angol „expatriate”, azaz tartósan vagy ideiglenesen külföldön élő szóból eredő kifejezéssel azokra a művekre utalnak, amelyek a rendszerváltozás adta lehetőségekkel élve külföldön szerencsét próbáló fiatalok problémáiról beszélnek.