A Takács Róbert szerkesztette könyv több mint száz kérdésre született válaszcikkeit, a sorozatban immár megszokott módon, logikájában is jól követhető, sűrű kereszthivatkozások kötik össze. Az egyes bejegyzések szerzői (akik között megtaláljuk a korábban rendszeres Narancs-szerző Szegedi Pétert, akárcsak Baráth Katalint, Bolgár Dánielt vagy Feitl Istvánt) igyekeztek szembenézni a folyton átpolitizált magyar sportélet kritikus kérdéseivel is. Például megerősítik emlékeinket: fociban tényleg csak négyszer vertük meg a szovjeteket (habár a könyv sugallatával szemben először pont Puskásék, közvetlenül az ’56-os forradalom előtt, Moszkvában), de nem azért, mert le kellett feküdnünk nekik. Papp Lászlónak viszont tényleg néhány vonalas óbolsevik funkci miatt kellett abbahagynia a profi bokszkarriert, és politikai akaratból lett végül Magyarországon is Forma–1-es futam. Számos bejegyzésben foglalkoznak a nők dominálta sportágak, a női sportolók történetével, és persze azzal is, hogy mely sportágakban zavarta a feltüzelt nők látványa a finnyás férfitekintetet. A remek könyv számos színes adalékkal is szolgál, amelyekből kiderül az is, hogy nem csak a westernfilmek rajongói sajnálhatják, hogy minden erőfeszítés dacára sem vált olimpiai sporttá a viaszgolyóval űzött pisztolypárbaj.
A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!
