Visszhang: koncert

Kiss Llászló és Röhrig Géza: Vagy sehol

Visszhang

„Nem fér a seggem a játszótéri hintába” – ismételgeti makacsul a szinkopált bluesdallamot Röhrig Géza, de ezután már nem zenél, csak felolvas.

Verseket az Angyalvakond című kötetből, és részleteket egy készülő regényből, amely akár jó is lehet majd; a kiragadott szemelvények városbéli szédelgésekről, hídugrásról, emigrációról szólnak.

Az biztos, hogy ha a költők nem is fogadták be maguk közé Röhriget – gyanúsan sok dolgot csinál ugyanis a halottmosástól a filmszereplésig –, előnye van velük szemben: tud színpadra állni és hangot adni a saját szövegeinek. Kiss Llászló, az URH és az Európa Kiadó egykori alapító tagja két éve szervezte meg Barabás Béla gitárossal, Vajdovich Árpád basszusgitárossal, Kerek Norbert billentyűssel és Libertényi Péter dobossal a bandát, amelyet ezen az estén hallottunk. Csak éppen nevük nincs még – fut a Kissék és a Kiss Singers, de hát csak eszükbe jut jobb.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Minden nap egy forradalom

A történelem nem ismétli magát, hanem rímel. Paul Thomas Anderson egy szinte anakronisztikusan posztmodern filmet rendezett; bár felismerjük őrült jelenünket, láz­álomszerűen mosódik össze a hatvanas évek baloldali radikalizmusa a nyolcvanas évek erjedt reaganizmusával és a kortárs trumpista fasisztoid giccsel.

Japán teaköltemény

A 19. század derekán, miután a Perry-expedíció négy, amerikai lobogókkal díszített „fekete hajója” megérkezett Japánba, a szigetország kénytelen volt feladni több évszázados elszigeteltségét, és ezzel együtt a kultúrája is nagyot változott.

Maximál minimál

A nyolcvannyolc éves Philip Glass életműve változatos: írt operákat, szimfóniákat, kísérleti darabokat, izgalmas kollaborációkban vett részt más műfajok képviselőivel, és népszerű filmzenéi (Kundun; Az órák; Egy botrány részletei) révén szélesebb körben is ismerik a nevét. Hipnotikus minimalista zenéje tömegeket ért el, ami ritkaság kortárs zeneszerzők esetében.