Visszhang: tévésorozat

Kleo

Visszhang

Történelmi metafikció, igaz hazugság, kifacsart, groteszkké nagyított múlt.

Így jellemzi magát a Kleo is, amikor azt állítja, ez egy igaz történet, amely valójában sosem történt meg. Hanno Hackfort, Bob Konrad és Richard Kropf sorozata a Szovjetunió előre nem látott végnapjaiban és a berlini fal leomlását követő örömteli káosz napjaiban játszódik.

Kleo (Jella Haase) egy NDK-s főmufti unokája, aki a Stasi nem hivatalos bérgyilkosaként dolgozik. Éjszakánként átszökik Nyugat-Berlinbe, hogy likvidálja a rendszer ellenségeit. Egy fedett ügynök élete persze nem egyszerű: tiltott viszonyt folytat felettesével, és teherbe esik. Hamarosan valaki elárulja és börtönbe kerül; a történelem menti meg, amikor a fal leomlása után amnesztiát kap. A világ hamar megfordul körülötte: nincsenek már meg a szokásos ideológiai kapaszkodók (csak lassan jön rá, hogy már régen nem léteztek), a vadkapitalista káoszban és megbízhatatlan nyugatiaktól övezve kell megterveznie bosszúját, miközben egy esetlen NSZK-s rendőr is lohol a nyomában.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Minden nap egy forradalom

A történelem nem ismétli magát, hanem rímel. Paul Thomas Anderson egy szinte anakronisztikusan posztmodern filmet rendezett; bár felismerjük őrült jelenünket, láz­álomszerűen mosódik össze a hatvanas évek baloldali radikalizmusa a nyolcvanas évek erjedt reaganizmusával és a kortárs trumpista fasisztoid giccsel.

Japán teaköltemény

A 19. század derekán, miután a Perry-expedíció négy, amerikai lobogókkal díszített „fekete hajója” megérkezett Japánba, a szigetország kénytelen volt feladni több évszázados elszigeteltségét, és ezzel együtt a kultúrája is nagyot változott.

Maximál minimál

A nyolcvannyolc éves Philip Glass életműve változatos: írt operákat, szimfóniákat, kísérleti darabokat, izgalmas kollaborációkban vett részt más műfajok képviselőivel, és népszerű filmzenéi (Kundun; Az órák; Egy botrány részletei) révén szélesebb körben is ismerik a nevét. Hipnotikus minimalista zenéje tömegeket ért el, ami ritkaság kortárs zeneszerzők esetében.