Visszhang: tévésorozat

Kleo

Visszhang

Történelmi metafikció, igaz hazugság, kifacsart, groteszkké nagyított múlt.

Így jellemzi magát a Kleo is, amikor azt állítja, ez egy igaz történet, amely valójában sosem történt meg. Hanno Hackfort, Bob Konrad és Richard Kropf sorozata a Szovjetunió előre nem látott végnapjaiban és a berlini fal leomlását követő örömteli káosz napjaiban játszódik.

Kleo (Jella Haase) egy NDK-s főmufti unokája, aki a Stasi nem hivatalos bérgyilkosaként dolgozik. Éjszakánként átszökik Nyugat-Berlinbe, hogy likvidálja a rendszer ellenségeit. Egy fedett ügynök élete persze nem egyszerű: tiltott viszonyt folytat felettesével, és teherbe esik. Hamarosan valaki elárulja és börtönbe kerül; a történelem menti meg, amikor a fal leomlása után amnesztiát kap. A világ hamar megfordul körülötte: nincsenek már meg a szokásos ideológiai kapaszkodók (csak lassan jön rá, hogy már régen nem léteztek), a vadkapitalista káoszban és megbízhatatlan nyugatiaktól övezve kell megterveznie bosszúját, miközben egy esetlen NSZK-s rendőr is lohol a nyomában.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Mint az itatós

Szinte hihetetlen, de akad még olyan nagy múltú, híres szimfonikus zenekar, amely korábban soha nem járt Budapesten: közéjük tartozott a Tokiói Filharmonikus Zenekar is, holott erős magyar kötődésük van, hiszen Kovács János 1992 óta szerepel náluk vendégkarmesterként.

Minden meg akar ölni

  • SzSz

Andriivka aprócska falu Kelet-Ukrajnában, Donyeck megyében; 2014 óta a vitatott – értsd: az ENSZ tagországai közül egyedül Oroszország, Szíria és Észak-Korea által elismert – Donyecki Népköztársaság része.

S most reménykedünk

„Az élet távolról nézve komédia, közelről nézve tragédia” – az Arisztotelész szellemét megidéző mondást egyként tulajdonítják Charlie Chaplinnek, illetve Buster Keatonnek.

A szürkeség ragyogása

Különös élmény néhány napon belül látni két Molière-darabot a Pesti Színházban. A huszonöt éve bemutatott Képzelt beteg egy rosszul öregedő „klasszikus”, a Madame Tartuffe pedig egy kortárs átirat, amelynek első ránézésre a névegyezésen túl nem sok köze van a francia szerzőhöz. Ez utóbbi egyáltalán nem baj, még akár erény is lehet.