Visszhang: tévésorozat

Kleo

Visszhang

Történelmi metafikció, igaz hazugság, kifacsart, groteszkké nagyított múlt.

Így jellemzi magát a Kleo is, amikor azt állítja, ez egy igaz történet, amely valójában sosem történt meg. Hanno Hackfort, Bob Konrad és Richard Kropf sorozata a Szovjetunió előre nem látott végnapjaiban és a berlini fal leomlását követő örömteli káosz napjaiban játszódik.

Kleo (Jella Haase) egy NDK-s főmufti unokája, aki a Stasi nem hivatalos bérgyilkosaként dolgozik. Éjszakánként átszökik Nyugat-Berlinbe, hogy likvidálja a rendszer ellenségeit. Egy fedett ügynök élete persze nem egyszerű: tiltott viszonyt folytat felettesével, és teherbe esik. Hamarosan valaki elárulja és börtönbe kerül; a történelem menti meg, amikor a fal leomlása után amnesztiát kap. A világ hamar megfordul körülötte: nincsenek már meg a szokásos ideológiai kapaszkodók (csak lassan jön rá, hogy már régen nem léteztek), a vadkapitalista káoszban és megbízhatatlan nyugatiaktól övezve kell megterveznie bosszúját, miközben egy esetlen NSZK-s rendőr is lohol a nyomában.

Ez egy remek cikk a nyomtatott Magyar Narancsból, amely online is elérhető.
Ha szeretné elolvasni, kérjük, fizessen elő lapunk digitális kiadására, vagy ha már előfizető, lépjen be!
Támogassa a független sajtót! Olvassa a Magyar Narancsot!

Neked ajánljuk

Aki úton van

Amikor 2021 nyarán megjelent Holi, azaz Hegyi Olivér első lemeze, sokan egy újabb izgalmas hazai rapkarrier kezdetét látták az anyagban.

A franciák megértették

Ritkán halljuk az isteneket énekelni. Néhanapján azonban zongoráznak, szájharmonikáznak és még gitároznak is. Legutóbb Párizs elővárosában, Boulogne-Billancourt-ban, a Szajna partján álló La Seine Musicale kulturális központban történt ilyen csoda.

Hitler fürdőkádjában

Lee Miller a múlt század húszas–harmincas éveinek bevállalós top divatmodellje volt, igazi címlaplány, de festette Picasso, fotózta és filmezte Man Ray, utóbbi élt is vele, és mentorálta mint fotóművészt.

Csaló napfény

Igaz, hamis, tény, vélemény, valóság és fikció. Ilyen és ehhez hasonló címkéket sietünk felnyalni a ránk zúduló információhalom darabjaira, hogy a kontroll, a rend illúziójával nyugtassuk magunkat és ne kelljen szembesülnünk vele, hogy nem létezik bizonyosság, csak kellően szűkre húzott nézőpont.