Átlagos család a hetvenes évek elején: a hétéves Josse, két bátyja, öreg kutyájuk és szüleik. Házuk egy északnémet kisváros ifjúsági pszichiátriáján, a park közepén áll, a papa az intézet igazgatója.
Erich „Rickerl” Bohacek (Voodoo Jürgens) szerethető, de megbízhatatlan udvari bolondként járja Bécs legragacsosabb kocsmáit.
„A tehetséged olyan, mint a szalonna. Nem elég fellógatni a kéménynél. Először jól be kell dörzsölni sóval, majd mindennap ellenőrizni kell!” – tanácsolják Elsie-nek, akinek a szalonnához illő tehetsége konkrétan az éneklés.
Bár a film nem tragikus hangoltságú, néhol finom iróniát is tapasztalhatunk, azért a térdünket nem fogjuk csapkodni két öregember (a férj alzheimeres, a feleség rákos) agóniája, meg egy az életét kudarcként megélő zeneszerző öngyilkossága láttán.
Epikus bukás, ragyogó fiaskó – sokan így írják le Francis Ford Coppola filmjét. A mélységesen elhibázott mű azonban egy másik képet is kirajzol: a „filmrendező mint auteur”-elv tarthatatlanságát.
A tavaly elhunyt filozófus posztumusz megjelentetett írásai között egészen furcsa, szinte kakukktojásszerű ez a kötet, amelynek kiadása TGM kifejezett vágya volt.
Nem egy lazsálós zenekar a Tindersticks, bő három évtizednyi működésük alatt tizennégy nagylemezt adtak ki, és majdnem ugyanennyi filmzene megírására is jutott idejük, a leggyakrabban Claire Denis francia rendező filmjeihez komponáltak.
Will Ferrell és Andrew Steele író évtizedekig dolgoztak együtt a Saturday Night Live című szkeccsshow-ban és olyan vígjátékokban, mint a Latin macsó visszavág és az Eurovíziós Dalfesztivál: A Fire Saga története.
A 2019-ben Montrealban alakult kanadai társulat egy 2022-ben készült, erős érzelmeket kiváltó, poétikus koreográfiával érkezett.
Ugyanabban az op-artos mintázatú ingben ült le Tálas Áron a zongorához, mint triójának tíz évvel ezelőtti bemutatkozásakor, most is világos, derűs, játékos, intellektuális személyiségét megmutatva. „Jó, hogy még rám jön”, kommentálta a ma már az élvonalban talán leggyakrabban foglalkoztatott zongorista.
Amikor félelmetes nagymenőkről készítenek karikatúrát, az rendszerint jól szokott elsülni. Ha két nagy név csinálja, az meg egyenesen garancia a szórakoztatásra. Annyira, hogy az ember a saját készülékében kezdi keresni a hibát, amikor rádöbben, hogy végigunta.
A kultúra világában otthonosan mozgó fotográfust elsősorban művészportréiról és előadásfotóiról ismerjük, rendszeresen készít standfotókat filmforgatásokon is. Ezen a Keleti Éva (őt Gordon a mentorának tekinti) kezdeményezte kiállításon azonban nem csak ezt az oldalát ismerhetjük meg.
A The xx bitkovácsaként elhíresült brit elektronikus tánczenei producer, James Smith, azaz Jamie xx kilenc éve jelentkezett első, eddigi egyetlen, de annál jelentősebb albumával, az In Colourral.
Az újságírós filmek az idők kezdete óta egyirányú utcába viszik a nézőiket; a sajtó gyakorlatilag csak heroizálva jelenik meg a vásznon – különösen a megtörtént események alapján készített művekben.
