Munkája elvétve van (hol temetőőrként, hol szexshopeladóként), a nőkkel való kapcsolata hullámzó, kisfiának inkább túlméretezett játszótárs, mint megbízható apa. Az akkurátus osztrák munkanélküli-ellátás réme, akinek egyetlen igazi szenvedélye a zene, de abból sajnos nem lehet megélni. Rickerl Tom Waits tollára való figura: nem elég tragikus, hogy ne lehessen nevetni rajta, de a felette lebegő hajléktalanság fenyegetése épp elég tapintható, hogy némi szociografikus mélységet adjon Adrian Goiginger filmjének.
A hős útja mutat némi hasonlóságot az őt alakító Voodoo Jürgens (született David Öllerer) életével, de a Rickerl ennek ismerete nélkül is megállja a helyét. A különc férfié mellett a film egyben Bécs portréja is: a tüchtig város ezúttal másik (a hasonló magyar viszonyokhoz képest így is igen rendezett) arcát mutatja. A film szerkezete leginkább pikareszk, amelyet a zene (Jürgens szólói kitöltik a cselekmény esetenkénti üresjáratait) és a Rickerlt vezérlő örömelv hajt (ezért sem akarja zenéjét a hagyományos zeneipar kereteibe kényszeríteni). Nincsenek nagy ambíciói, de ártani sem akar senkinek, nem illik a szabálykövető, munkaalapú, versengő világba. Ennek tükrében a film sem akar sokat, de azt szépen teljesíti.
A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Ha szeretné elolvasni, legyen ön is a Magyar Narancs előfizetője, vagy ha már előfizetett, jelentkezzen be!
