Stuart A. Staples lassan hömpölygő, méltóságteljes, melankolikus gitárokra épülő kamarapopja önmagában is képes történetet mesélni. Kezdetben a Tindersticks előkelő lemezlistás helyeket is el tudott könyvelni Angliában, de mivel az együttes nem tért le a maga sajátos útjáról, a zajos sikerek helyett maradt a kultikus státusz és egy szépen építkező, egyenletes színvonalú diszkográfia. A most megjelent Soft Tissue is ebbe a sorba illeszkedik: az erős atmoszférával rendelkező anyag leginkább a 60-as évek végének soulzenéjéből táplálkozik, amire volt már korábban is példa az életműben (Simple Pleasure, 1999). Ehhez a zenéhez jól illenek a helyenként kifejezetten domináns fúvós és vonós hangszerek, és a frontember Bryan Ferryt idéző hangja. A nyitó New World, a gospeles hangulatokkal operáló Turned My Back és az Always a Stranger a leghatásosabb dalok az új lemezről, de a Tindersticks számai ezúttal sem feltétlenül első hallgatásra ütnek a legnagyobbat. A Soft Tissue pont olyan lassan kezd el hatni, amilyen lassú a zene maga, de aztán tartósan megmarad. Márciusban a Tindersticks hosszú idő után ismét ellátogat Magyarországra, érdemes őket megnézni, főleg, hogy egy ilyen jól sikerült lemez turnéjával érkeznek.
A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!
