Visszhang: lemez

Tindersticks: Soft Tissue

Visszhang

Nem egy lazsálós zenekar a Tindersticks, bő három évtizednyi működésük alatt tizennégy nagylemezt adtak ki, és majdnem ugyanennyi filmzene megírására is jutott idejük, a leggyakrabban Claire Denis francia rendező filmjeihez komponáltak.

Stuart A. Staples lassan hömpölygő, méltóságteljes, melankolikus gitárokra épülő kamarapopja önmagában is képes történetet mesélni. Kezdetben a Tindersticks előkelő lemezlistás helyeket is el tudott könyvelni Angliában, de mivel az együttes nem tért le a maga sajátos útjáról, a zajos sikerek helyett maradt a kultikus státusz és egy szépen építkező, egyenletes színvonalú diszkográfia. A most megjelent Soft Tissue is ebbe a sorba illeszkedik: az erős atmoszférával rendelkező anyag leginkább a 60-as évek végének soulzenéjéből táplálkozik, amire volt már korábban is példa az életműben (Simple Pleasure, 1999). Ehhez a zenéhez jól illenek a helyenként kifejezetten domináns fúvós és vonós hangszerek, és a frontember Bryan Ferryt idéző hangja. A nyitó New World, a gospeles hangulatokkal operáló Turned My Back és az Always a Stranger a leghatásosabb dalok az új lemezről, de a Tindersticks számai ezúttal sem feltétlenül első hallgatásra ütnek a legnagyobbat. A Soft Tissue pont olyan lassan kezd el hatni, amilyen lassú a zene maga, de aztán tartósan megmarad. Márciusban a Tindersticks hosszú idő után ismét ellátogat Magyarországra, érdemes őket megnézni, főleg, hogy egy ilyen jól sikerült lemez turnéjával érkeznek.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Céltalan poroszkálás

A két fivér, Lee (Will Poulter) és Julius (Jacob Elordi) ígéretet tesznek egymásnak: miután leszereltek a koreai háborús szolgálatból, a veteránnyugdíjukból házat vesznek maguknak Kalifornia dinamikusan növekvő elővárosainak egyikében.

Autósmozi

  • - turcsányi -

Vannak a modern amerikai mitológiának Európából nézvést érthető és kevésbé érthető aktorai és momentumai. Mindet egyben testesíti meg a Magyarországon valamikor a nyolcvanas években futó Hazárd megye lordjai című, s az Egyesült Államokan 1979 és 1985 között 146 részt megérő televíziós „kalandsorozat”, amely ráadásul még legalább három mozifilmet is fialt a tengerentúli közönség legnagyobb örömére, s Európa kisebb furcsálkodására.

Húsban, szőrben

Mi maradt élő a Pécs 2010 Európa Kulturális Fővárosa programból? Nem túl hosszú a sor. A Tudásközpont és a Zsolnay Örökségkezelő Nkft. kulturális intézményei: a Zsolnay Negyed és a Kodály Központ, és a Zsolnay Negyedben az eleve kiállítótérnek épült m21 Galéria, amelynek mérete tekintélyes, minősége pedig európai színvonalú.

Rémek és rémültek

Konkrét évszám nem hangzik el az előadásban, annyi azonban igen, hogy negyven évvel vagyunk a háború után. A rendszerbontás, rendszerváltás szavak is a nyolcvanas éveket idézik. (Meg egyre inkább a jelent.)

Az igazságnak kín ez a kor

A családregény szó hallatán rendre vaskos kötetekre gondolunk, táblázatokra a nemzedékek fejben tartásához, eszünkbe juthat a Száz év magány utolsó utáni oldalán a kismillió Buendía szisztematikus elrendezése is.

Kultúrnemzet

„A nemzetgazdasági miniszter úr, Varga Mihály 900 millió forintot biztosított ennek az épületnek a felújítására – nyilván jó összeköttetésének köszönhetően. Lám, egy nemzeti kormányban még a pénzügyminiszter is úgy gondolja, hogy a kultúra nemcsak egy sor a magyar költségvetésben, hanem erőforrás, amelynek az ország sikereit köszönhetjük.”