Egy 2021-es interjújából tudjuk, hogy legelső könyvének (A teória esélyei) eredetileg Kolozsvári esszék lett volna a címe, de azt megváltoztatták, így szeretett volna egy „bosszúkönyvet”, amelyben kifejezetten a portréit gyűjti össze. A kiadót a család kereste meg, a kiadás közösségi gyűjtésből jött össze, a bevétel pedig a független erdélyi nyilvánosság szempontjából alapvető fontosságú Transtelexnek megy.
Maga a kötet természetesen nem ettől izgalmas. Nem mindig egyértelműen ugyan, de kiderül belőle, hogy TGM imádta Kolozsvárt, és talán semmiről sem tudott olyan szentimentálisan írni, mint az ott töltött fiatalságáról. És kevés ahhoz hasonlóan elszomorító érzés van, mint arról olvasni, hogyan kellett beletörődnie abba, hogy elüldözik a városából, hogy aztán csak ritkán térhessen vissza. A főleg portrékból, nekrológokból összeálló kiadvány igazi szépirodalom: a különféle ismert és alig ismert sorsokból kirajzolódik a ceaușescui Erdély társadalmának képe, az ott élők gondolkodásmódja, és különös viszonya Magyarországgal. Együtt van e könyvben a mítoszrombolás, a mély együttérzés és a megmutatás gesztusa. Egyúttal talán ez a legkönnyedebb, legolvasmányosabb TGM-kötet is, amely belépő lehet a filozófus világába. És arra csábít, hogy igyekezzünk megismerni a városát is.
Ez egy remek cikk a nyomtatott Magyar Narancsból, amely online is elérhető.
Ha szeretné elolvasni, kérjük, fizessen elő lapunk digitális kiadására, vagy ha már előfizető, lépjen be!
Támogassa a független sajtót! Olvassa a Magyar Narancsot!
