Matthias Glasner író-rendező az idén Ezüst Medvét érdemelt ki Berlinben a sajátjáéhoz igen hasonló család különböző nézőpontokból megmutatott történetével. Apa, anya, egy nem kívánt és nem is szeretett, mégis szerető fiú, egy tervezett és kevésbé traumatizált, mégis közömbös lány – a jórészt negatív kölcsönhatások formálták őket boldogtalanná, de számot kell vetniük a sorsuk alakításában nagyobb szerepet játszó egyéni felelősséggel is. A fiú igyekvő és tehetséges emberként megvalósította azt, amiről anyjának miatta le kellett mondania, karmester lett, de amikor hasonló helyzetbe került, mint ővele az anyja, párjával az abortuszt választották. Amikor már akarták volna, feleségének nem sikerült teherbe esnie – tőle (mástól igen, ez is egy szál). Húga viszont önbizalom-hiányos, destruktív, férfifüggő személyiség lett. A film szövevényes viszonyrendszerét ilyen, önmagukban is erős sorsok egymásra hatása alkotja. Plusz a Haldoklás című zenemű, amelyet nem sikerül, csak a szerző halála után méltóképpen előadatni.
Ez egy remek cikk a nyomtatott Magyar Narancsból, amely online is elérhető.
Ha szeretné elolvasni, kérjük, fizessen elő lapunk digitális kiadására, vagy ha már előfizető, lépjen be!
Támogassa a független sajtót! Olvassa a Magyar Narancsot!
