Visszhang: animációs film

Leó

  • SzSz
  • 2023. december 13.

Visszhang

Egy osztálytermi terráriumban nevelkedő gyík rájön, hogy a biológiaórák tanulsága szerint már csak napjai vannak hátra.

Elhatározza hát, hogy megszökik, és elindul világot látni. A Némó nyomában és A bakancslista keverékének Adam Sandler produkciós cége látott neki; e társaság első animációs filmjénél, a 2002-es 8 őrült éjszakánál nehéz rosszabbat találni a műfajban. A komikus néhány éve rekordokat döntő szerződést kötött a Netflixszel, amelyből egy-két kivételtől eltekintve szintén borzalmak születtek, gondoljunk csak a Gyagyás gyilkosságra.

A baljós előjelek ellenére a Leó azonban nemcsak az egyik legjobb Sandler-film az elmúlt évtizedből, de az év talán legszórakoztatóbb animációs mozija. Főhőse, a korosodó gyík és partnere, a szintén nem fiatal teknős hosszú évtizedek óta figyelik az üvegfal mögül az előttük felcseperedő, számukra teljesen egyforma diákokat. Amikor azonban egy új tanárnő érkezik, Leó lehetőséget kap a szökésre, hiszen az új szabályok szerint az osztályállatot minden hétvégén haza kell vinnie valakinek. Leó szép lassan megismeri a gyerekeket: egyikük önbizalom­hiánnyal, a másik nagyzolási problémákkal küzd, mást a túlféltő szülei hátráltatnak, vagy épp az apja szőrös háta. Bár a film gyakran billen a paródia felé, és nem fél infantilissé válni – mi sem bizonyítja ezt jobban, mint a sokszor indokolatlan musicalbetétek alkalmazása –, s alkotói nem csak láttak már gyerekeket, de ismerik is a korosztály számos nyűgét és nyilait. Így a Leó nemcsak egyszerű állatos animációként, de vicces tanmeseként is működik.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Szemrevaló: Páva – Valódi vagyok?

  • SzSz

A társadalmi szerepek és identitások a pszichológia egyik legjobban kutatott területe. Mead szerint nincs is objektív valóság, azt az egyének maguk konstruálják; Goffman úgy véli, az egész világ egy színpad, ahol mind különböző szerepeket játsszunk; míg Stryker elmélete azt magyarázza, hogy minden ember ezernyi identitással rendelkezik, s azok hierarchiába rendeződnek.

Szemrevaló: A fény

  • - bzs -

Tom Tykwer csaknem háromórás eposza mintha egy másik korból időutazott volna napjainkba (Tykwer maga is a Babylon Berlint, a múlt század húszas éveit hagyta hátra).

Szemrevaló: Gépek tánca

Markológépekkel táncolni, az ám a valami! Amikor a kotrókanál kecsesen emelkedik a magasba, akkor olyan, mint egy daru – mármint a madár (lehet, hogy magyarul nem véletlenül hívják így az emelőszerkezetet?) –, „nyakát” nyújtogatja, „fejét” forgatja.

Le nem zárt akták

A művészi identitás és a láthatóság kérdéseit helyezi középpontba Pataki Luca első önálló kiállítása. Keszegh Ágnes kurátor koncepciója szerint a tárlat krimiként épül fel: a látogatónak fragmentumokból, nyomokból kell rekonstruálnia a történetet. Az anyag kísérlet a művészszerep radikális újragondolására, és az igazi kérdése az, hogy az alkotói késztetés ledarálható-e.

Ingyen Carlsberg

  • - turcsányi -

Valamikor a múlt század kilencvenes éveinek elején Bille August nemzetközi hírű svéd filmrendező rájött, hogy mégsem lenne jó, ha ő lenne a filmművészet második Ingmar Bergmanja, még akkor sem, ha az ügyért addig számos követ megmozgatott (Hódító Pelle Max von Sydow-val, 1987; Legjobb szándékok, egyenesen Bergman forgatókönyvéből, 1992).

Utánunk a robotok?

A Székesfehérváron tavasszal bemutatott színpadi átiratot Szikora János, a Vörösmarty Színház tizenhárom év után elköszönő igazgatója rendezte. A színház vezetésére kiírt, majd megismételt pályázat után ősztől már Dolhai Attila irányításával működő teátrum irányvonala minden bizonnyal változni fog, a társulat egy része is kicserélődött, így A Nibelung-lakópark egy korszak összegzésének, Szikora János búcsúelőadásának is tekinthető.

Túlélni a békét

Az előadás ismét azt bizonyította, hogy egy ideje a Miskolci Nemzeti Színházé a magyar nyelvű színjátszás egyik legerősebb társulata. Pedig a darab – annak ellenére, hogy színházi felkérésre született – egyáltalán nem kínálja magát könnyen a színrevitelre.