„Ki az inka, inkább, leginkább”. Történelmen kívüli misztikus időtlenségében is ismerős ez a versengés, a későbbi költemények azonban egy még otthonosabb, noha cseppet sem kellemes tájra kalauzolják az olvasót. Fanyalországba, ahol új betűkészlet bevezetésére írnak ki korrupt pályázatot, hogy épülhessen tovább „a Bábelben félbemaradt szittya toronyház”, miközben a sajtószabadság anagrammájából születnek a verssorok („Bajg a szád, s a tó / Ajtós baszadság”), az utazó pedig akkor sem engedi, hogy bárki üljön a helyére, ha ő amúgy végig a folyosón dohányzik. Szórakoztató és végtelenül nyomasztó szövegek ezek. A jó dramaturgiai érzékkel összeállított szerkezet miatt egyaránt hatásosak a különböző nyelvi játékokra épülő ötletek villódzásai, és a Kártyajáték gránitlapokkal című hosszúvershez hasonló nagyobb ívű darabok.
A Hipnózisában él a nemzet című ciklus közéleti-közérzeti költeményei között aztán egyre hangsúlyosabbá válnak a jelen felől újraértelmezett emlékek tanulságai. A legsikerültebb szövegek a mese, a fikciós játékosság és a valóságreferenciák feszültségére építenek: „Területi követelések a százholdas Pagonyban. / Róbert Gida házából kihallatszik a rádió / különleges katonai műveletről beszélnek.” Ez a két egység teszi ki a kötet felét, verseik külön-külön is sokkal erősebbek, mint a maradék három ciklus szövegei. Utóbbiakat szigorúbb szerkesztéssel bele lehetett volna dolgozni a kezdeti koncepció anyagába.
A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!
