A prózai szövegekben (illetve a jobbára érintetlenül hagyott dalok mellett a teljesen átírt Csiribiri…-ben) felbukkan a lombok nélküli lombkoronasétánytól a kisvasút kerekének felfújásáig sok elem a napi hírekből. Alapvetően nem idegen ez a fajta aktualizálása a darabnak, hiszen az nemcsak a gazdagok világát mutatja meg, hanem társadalmi kérdéseket is tematizál. Kimondottan ismerősek a jól szituált arcok, és ismerős a kivagyiságuk is. Ladányi Júlia Maris szerepében igazi meglepetés. Egyedül a Miskát játszó, a Forte Társulatban ismertté vált Krisztik Csaba sok egy kicsit: túlzás az egyébként remek énekesi teljesítménye mellett a rengeteg akrobatikus elem és a figurájába vitt túlmozgás, de Pixi és Mixi összehangolt stand-upos jelenései, vagy Sztárek Andrea nagymamájának ügyes belépői egyensúlyban tartják az előadást. Aki a híres dalok miatt jött, az is elégedett lesz. Az Alba Regia Szimfonikus Zenekar tagjai a fedélzeten zenélnek, hibátlanul. A rendezés jó érzékkel ötvözi az idősíkokat, belesimul a múlt a mába, az aktualitás a mesébe. Megragadó a látvány is, az óriás hajó fedélzete végig bejátszott terep, helyet hagy az össztáncnak, de működik az intim jeleneteknél is. A hatalmas kivetítőn pedig ott a mindig mozgásban lévő tenger és a felvonásonként váltakozó égbolt, hogy vigasztalhasson a tudat: azért a víz az úr.
A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Ha szeretné elolvasni, legyen ön is a Magyar Narancs előfizetője, vagy ha már előfizetett, jelentkezzen be!
