Sokfelé járt, el is tévedt, és épp amikor már hazafelé vette volna az irányt, egy nagyváros vizében találta magát, nem is sejtve, merre lehet egykori otthona. Ekkor a véletlen összesodorta egy hőlégballont vezető kutyával, így a kalandok a levegőben folytatódtak. Eljutottak a sarkvidékre, látták, kik laknak a hófödte barlangokban, majd azt, hogy egy romantikus táj tölgyfájának tövében, a kotorékokban rókanép éldegél, de egy méhkaptár szorgos méheinek életébe is bepillantást nyerhettek. Megfigyelték még egy szalmakuckóban lakó egérkolónia mindennapjait is, eljutottak a gólyák afrikai fészkéig, láttak termeszvárat, prérikutya-alagútrendszert, remeterákokat a tengerparton házukat cipelve, de még a tenger mélyére is bekukkantottak, oda, ahol a halak a homokban éldegélnek. Végül persze visszataláltak a hódkunyhóhoz.
Az egyszerű történetnek nincs sok tanulsága, annyi csak, hogy kalandozni jó, és bár mindenütt jó, a legjobb otthon. A szerző Magnus Weightman illusztrátor és építész egy világ körüli út során megismerhető különböző állatfajokat, és azok különleges élőhelyeit mutatja be. A térkép és böngésző egyvelegéből álló képeskönyv igazi vizuális csemege. Csak az a baj, hogy mesekönyvnek és böngészőnek is kevés, atlaszként meg még kevésbé működik. Így a szép, aprólékosan kidolgozott képek után csak a hiányérzet marad.
Ez egy remek cikk a nyomtatott Magyar Narancsból, amely online is elérhető.
Ha szeretné elolvasni, kérjük, fizessen elő lapunk digitális kiadására, vagy ha már előfizető, lépjen be!
Támogassa a független sajtót! Olvassa a Magyar Narancsot!
