Visszhang: lemez

Mozart: Requiem / Raphaël Pichon, Pygmalion

Visszhang

A régizenejátszás fiatal francia üstököse Bach Máté-passiója és Monteverdi Vesperása után ismét egy jól ismert, drámai erejű zeneművet rögzített együttesével, a Pygmalionnal.

Mozart Requiemjét még úgy is újszerű élmény hallani, hogy közel sem ez az első historikus felvétel belőle: megkapó és hatásos elegyét halljuk a kitárulkozó, színpadias és a purista megközelítésnek, a bélhúrokkal felszerelt vonósok halkabb, de ízesebb hangja is jobban belemarkol a hallgatóba. A Dies irae és a Tuba mirum kicsit gyorsabb a szokottnál, a Lacrimosa viszont nyugodtabban szól. Raphaël Pichon a gyászmise jól ismert, Süssmayr-féle befejezését rögzítette a lemezen.

De mégsem csak a korhű hangszerelése vagy a hiteles atmoszférája miatt érdekes ez a lemez, hanem azért is, mert a Requiem tételei között olykor megszólalnak más művek: templomi dalok, kánonok, a Köchel-jegyzékben is csak apró betűvel listázott Mozart-szösszenetek. Az albumot egy réges-régi antifónia, az In paradisum nyitja és zárja, ez a darab legtöbbször valóban része a gyászmise liturgiájának. (A tizenkét éves Chadi Lazreq kíséret nélkül megszólaló gyerekhangja megejtőbb tud lenni bármely zenekari tuttinál.) Ez az egyedi kontextus nemcsak ritkaságokkal ismerteti meg a hallgatót, hanem kizökkenti abból a megszokásból is, amit Mozart e művének újabb és újabb interpretációi jelenthetnek.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

A képekbe dermedt vágy

Az Aspekt című feminista folyóirat társ­alapítója, Anna Daučíková (1950) meghatározó alakja a szlovák és a cseh feminista és queer művészetnek és a kilencvenes évektől a nemzetközi szcénának is.

Emberarcú

Volt egy történelmi pillanat ’56 után, amikor úgy tűnt: a szögesdrótot ha átszakítani nem lehet ugyan, azért átbújni alatta még sikerülhet.

Fától fáig

  • - turcsányi -

A Broke olyan, mint egy countrysláger a nehéz életű rodeócowboyról, aki elvész valahol Montanában a méteres hó alatt, s arra ébred, hogy épp lefagyóban a lába.

Kis nagy érzelmek

Egyszerű és szentimentális, de mindkettőt büszkén vállalja Baltasar Kormákur filmje. Talán az Előző életek volt utoljára ilyen: a fordulatok és a hősök döntései néha elég vadak, de sosem annyira, hogy megtörjék az azonosulás varázsát, az érzelmek őszintesége pedig mélységes hitelességet kölcsönöz a filmnek.

Nincs bocsánat

Az előadás Balássy Fanni azonos című kötetéből készült. A prózatöredékekből összeálló, műfajilag nehezen besorolható könyv a 2020-as években felnőtté váló fiatalok életkezdési pánikhelyzetéről ad meglehetősen borús képet.

Az individuum luxusa

  • Balogh Magdolna

Igazi szenzációnak ígérkezett ez a láger­napló, hiszen a mű 1978-ban csak erősen megcsonkítva jelenhetett meg a szerző magán­kiadásában, többszöri kiadói elutasítás és a publikálás jogáért folytatott 12 évnyi küzdelem után. 

Nem pontosan ugyanaz a szem

Ötvenhét turistabusz áll a parkolóban. A sofőrök dohányoznak, beszélgetnek, múlatják az időt, míg várnak az utasaikra. Akik nagyjából másfél óra alatt végeznek; előbb Auschwitz 1-et járják körbe, aztán jön Birkenau, oda át kell vinni őket, mert az cirka 3 kilométerrel távolabb van, ott aztán újabb egy-másfél órát eltöltenek majd.