Visszhang: lemez

Mozart: Requiem / Raphaël Pichon, Pygmalion

Visszhang

A régizenejátszás fiatal francia üstököse Bach Máté-passiója és Monteverdi Vesperása után ismét egy jól ismert, drámai erejű zeneművet rögzített együttesével, a Pygmalionnal.

Mozart Requiemjét még úgy is újszerű élmény hallani, hogy közel sem ez az első historikus felvétel belőle: megkapó és hatásos elegyét halljuk a kitárulkozó, színpadias és a purista megközelítésnek, a bélhúrokkal felszerelt vonósok halkabb, de ízesebb hangja is jobban belemarkol a hallgatóba. A Dies irae és a Tuba mirum kicsit gyorsabb a szokottnál, a Lacrimosa viszont nyugodtabban szól. Raphaël Pichon a gyászmise jól ismert, Süssmayr-féle befejezését rögzítette a lemezen.

De mégsem csak a korhű hangszerelése vagy a hiteles atmoszférája miatt érdekes ez a lemez, hanem azért is, mert a Requiem tételei között olykor megszólalnak más művek: templomi dalok, kánonok, a Köchel-jegyzékben is csak apró betűvel listázott Mozart-szösszenetek. Az albumot egy réges-régi antifónia, az In paradisum nyitja és zárja, ez a darab legtöbbször valóban része a gyászmise liturgiájának. (A tizenkét éves Chadi Lazreq kíséret nélkül megszólaló gyerekhangja megejtőbb tud lenni bármely zenekari tuttinál.) Ez az egyedi kontextus nemcsak ritkaságokkal ismerteti meg a hallgatót, hanem kizökkenti abból a megszokásból is, amit Mozart e művének újabb és újabb interpretációi jelenthetnek.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Minden nap egy forradalom

A történelem nem ismétli magát, hanem rímel. Paul Thomas Anderson egy szinte anakronisztikusan posztmodern filmet rendezett; bár felismerjük őrült jelenünket, láz­álomszerűen mosódik össze a hatvanas évek baloldali radikalizmusa a nyolcvanas évek erjedt reaganizmusával és a kortárs trumpista fasisztoid giccsel.

Japán teaköltemény

A 19. század derekán, miután a Perry-expedíció négy, amerikai lobogókkal díszített „fekete hajója” megérkezett Japánba, a szigetország kénytelen volt feladni több évszázados elszigeteltségét, és ezzel együtt a kultúrája is nagyot változott.

Maximál minimál

A nyolcvannyolc éves Philip Glass életműve változatos: írt operákat, szimfóniákat, kísérleti darabokat, izgalmas kollaborációkban vett részt más műfajok képviselőivel, és népszerű filmzenéi (Kundun; Az órák; Egy botrány részletei) révén szélesebb körben is ismerik a nevét. Hipnotikus minimalista zenéje tömegeket ért el, ami ritkaság kortárs zeneszerzők esetében.